Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)
1890/33 / 1. szám
Törvényjavaslat az öröklési törvény életbeléptetéséről 3 Fölhatalmaztatik egyszersmind az igazságügyminiszter, hogy azt, hogy egyes külállamok alattvalói irányában az öröklési képességnek kisebb vagy nagyobb megszorítását alkalmazásba kell venni, a viszonosság elve alapján, és a fenalló államszerződések érintése nélkül, rendeleti uton megállapíthassa. A viszonosság fen nem forgásából folyó törvényalkalmazás nem függ ugyan attól, hogy az az illető államnak alattvalói irányában ilyetén módon meg legyen állapítva. Mindazáltal kötelesek az első bíróságok, a visszatorlásnak minden olyan alkalmazásáról, a mely e megállapításban nem gyökerezik, a határozatnak jogerőre emelkedése után, az igazságügyminiszterhez jelentést tenni. Azon örökösnek vagy hagyományosnak a hitelezője, a ki az örökséget illetőleg hagyományt, az alattvalói viszonyból folyó öröklésképtelenség miatt meg nem szerezhette, jogosítva van az öröklési törvény 438. § ának alkalmazását igénybe venni, oly módon, mintha az örökség vagy hagyomány a megnyílással egyidejűleg ; ha pedig az öröklésképtelenség az örökség megnyílása után allt be, az öröklésképtelenség beálltakor, visszautasittatott volna. E joggal nem élhet azon hitelező, a ki maga is hasonló okból öröklésképtelen. Hatályban marad a szerzetesek és apáczák öröklési képességére vonatkozó 1715. LXXI t.-cz. 1. §-ának folyó pénzben értendő intézkedése, oly kiterjesztéssel, hogy annak alkalmazásánál az öröklés tárgyat képező javak eredete vagy minősége külömbségét nem tesz. A törvénynek eme helyén megállapított jutalék a szülőnek végrendelkezési jogával szemben egyszersmind kötelesrészt képez, a melyre az öröklési törvénynek határozmányai megfelelően alkalmazandók. A többi kötelesrészrejogosultaknak a szerzetes vagy apácza öröklésképtelensége folytán követelhetőve vált, illetőleg megnagyobbodott kötelesrészéből azonban az emiitett jutalék leszámítandó. Megmarad ezenkívül az öröklési jog körében is az a szabály, a mely szerint a szerzetes vagy apácza évi 200 forintot meg nem haladó évjáradéknak a megszerzésére képes. 8. §. A szerzést tiltó törvények alól megadott fölmentésnek (1715. XVI. t.-cz. 5. §.) visszaható ereje van az öröklés megnyíltáig. Azok, a kiket az ingatlan az esetre illet, ha azt az egyháztestület meg nem szerzi, a hagyatéki bíróságnál kívánhatják, hogy a fölmentés bemutatására záros határidő tűzessék. E határidő hat hónál rövidebb és két évnél hosszabb nem lehet. Ha a kitűzött határidő alatt a fölmentés be nem mutattatik, ugyanaz megtagadottnak tekintendő. 1*