Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

A munkás-baleset-szavatossági jog ujabb fejleményei 167 A ki szakmájabeli munkát végez, attól ebbeli diligentiáját illetőleg több kívántatik a közönséges gondosság és átlagos szorgalomnál, s illetőleg attól specialiter az is megkívántatik, hogy elvállalt munkakörében, élethivatásának kívánalmaihoz képest a szakértelem, magatartás és ügybuzgalom oly fokát tanúsítsa, hogy e tekintetben őt kötelességmulasztással, illetőleg helytelen eljárással vádolni ne lehessen.5 A munkásnak azon tényei és mulasztásai ellenben, melyek általa szakmaja körén kivül, de jogkörén belől eszközöltetnek, az illető munkás irányában és az ő előnyére enyhébb elbírálás ala esnek ; ugy hogy e tekintetben ő csakis azon óvatosággal, szorgalommal és belátással tartozik, melyet a maguk érdekében az emberek ily helyzetben átalában tanúsítani szoktak. (Diligentia, quam quis rebus suis adhibere sólet.)6 Vétlen baleset forog fen tehát akkor, ha a munkás valamely veszélyes pontra kirendeltetvén, kellő elővigyázat és óvatosság mellett i>, p. o. önhibáján kivül történt valamely mozdulata, u. m. elcsúszás, tnegtántorodcis, botlás avagy más ily szabálytalan testi mit der Diligenz eines bonus páter familias nicht abgewendet werden kann. (L. dr. H a f f n e r Heinrich : Über den Begriff der höheren Gewalt im deutschen Transportrecht» Zürich, 1886 ) A angol jogi fogalmak szerint vétlen balesettel a fuvarozó intézetek és jelesül a vaspályák részéről, általában akkor forog fenn, ha a balesetet az illető hivatása gyakorlatában kifejtett rationalisaa észszerű gondosság és elővigyázata mellett sem volt képes megakadályozni (By the exercise of reasonable care and caution.) L. a «H;gh Court of Justice, Qiiien's Bench Division» által 1889 október 30-án hozott, a «Times» 1889. nov. 1. FZ. közölt Ítélet megokolását. 5 Az ipari tevékenységnél nem elégséges a «bonus páter familias* diligentiája, mint nagyon is általános körben mozgó, és még kevésbbé a «diligentia quam q >i> rebus suis adhibere solet», mint a mely a római jog szerint is csak egyes esetekre mondatik ki elégséges di'igentiának (u. m a társas viszony, gyám?ági tisztségbei\ kötelmeket stb. illetőleg) L. Puchta «Das Römísche RechU Leipzig, 1856. 267. § 8 Egy érdekes jogeset alkalmából, melyet alább közlünk, a sveiczi törvénykezés ügyesen jellemzi a vétlen baleset jogi fogalmát. A kérdéses jogeset éi annak eldöntése a következőkép adatik elő: «Steinhauer Thury wurde bei dem Behauen von Steinen das linké Auge von einem Splitter gstroflfen, er stellte zvvar die Arbeit ein, legte aber der Sache weiter keine Wichti^keit bei und glaubte, dass bei einiger Schonung das Auge bald wieder in Ordnung sein werde. Im Laufe der náchsten Tage verschlimmerte sich der Zustand des Auges so sehr, d <ss er 10 Ta^e nach dem Unfall in die Augenheilanstalt eintrat, wo sofőrt die hohe Gifáhrdung des Augas constatirt wurde. In der That erblindete das (linkc) Auge fast vollsiándig, \va> fúr Tüury umso verhánjnissvoller wurde als er schon seit seiner Jugend am rechten Auge völlig erblindet war. Er klagte gegen seinen Arbeitsherrn eine Entschádigung von Fr. 6000 e'n stb. «Das Civilgericht berechnete die Ilöhe der Entschádigung auf 4000 Frk, stb. (sfatt óooo Frk.) mit der Motivirung, dass die Verletzung als eine durch Zufall entstandene zu betiachtea sei und daher demselben (Art. 5. 1. c.) noch eine weitere Reduction angemes^en scheine stb. Das Gericht sprach sich des Weiteren dahin aus, dass dem Kláger cein schuldhaíter Mangel anEinsicht oderVorj s i c h t* (wie es g>-gnerischerheits behauptetet wird) nicht zum Vorwurf gemacht werden kann, wenn er als Laie die mögl c'ie Gefáhrdung der anscheinend sehr