Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

154 Dr. Magyary Géza feleségének vagy rokonai valamelyikének (alicui cognatorum suo rum), de csak ugy, ha ez által a község hatósága alól el nem vonatnak; a 17. pont pedig rendeli, hogy ha örökhagyó után végrendelet nem maradt és sem özvegyet, sem üutódokat, sem firokonokat nem hagyott, hagyatékának kétharmada a szegényeknek és az egyháznak adassék ki, egyharmada a város hasznára fordittassék.53 Fontos e korszakban a IV. Béla idejéből való selmeczi joges bányakönyv, mivel a törvényes öröklési rend szempontjából ujabb jogelveket is képvisel. E szerint ha az örökhagyó után özvegy (hawsfraw) és lemenők (érben) maradtak, a hagyatékot sem a biró, sem más el ne foglalja, hanem az az özvegyasszony és lemenők birtokában maradjon. Ha az örökhagyónak sem felesége, sem lemenői nem voltak s a vagyonáról sem intézkedett: egész hagyatéka legközelebbi rokonaira szállott (alles sein guet gefellet darnach auff seyn rechtgeporne Frewnde mit erbschaft). Ha pedig rokonai sem voltak, hagyatéka három részre volt osztandó ; ezek közül az egyiket lelki üdvére (für sein seel), a másikat a hidak és utak javítására (das maiin weeg und Brucken damit pesser), a harmadik a városi kincstár javára (an der Statt nutz) kellett fordítani.5* A jobbágyság öröklési joga e korszakban országosan még szabályozva nem volt; mert kezdetben a jobbágyoknak öröklési joguk nem is volt.55 Arra pedig, hogy későbben mily elvek szerint nyert szabályozást, a néhány kiváltságlevél hézagos intézkedése nem nyújt kimeritő felvilágositást. Albert, jászói prépost jobbágyainak 1243-ban adott szabadalomlevelében, üutódaik nem létében ugy az ingókra, mint az ingatlanokra nézve egészen szabad végrendelkezési jogot biztositott.56 István esztergomi érsek keresztúri jobbágyaink egy 1246-ban adott kiváltságlevélben szintén szabad végintézkedést biztositott, azon megszoritással azonban, hogy a várgróf a hagyatéki tárgyak közül egyet magának kiválaszthasson.57 Annyi ezen adatokból mindenesetre kitűnik, hogy a nenv nemesek öröklési joga a nemesi öröklési jog alapelveitől lényegesen különbözött. Hogy azonban a törvényes öröklési rend milyen volt, arra nézve biztos támpontokat a következtetésre nem nyújtanak. A selmeczi jogkönyv szerint a törvényes öröklési rend izszerinti volt; ezt azonban, mint kétségtelen tényt, a többi váro53 Endlicher: Monumenta 454. 1. 54 Uj Árpád-kori okmánytár III. köt. 207 — 208. 1. E statútum teljesen szabad végrendelkezési jogot is biztosit; a végintézkedés sem az özvegy, sem a gyermekek által nem volt megtámadható. 55 Hajnik J. : Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt 327. 1. 56 Cod. Dip. IV. köt. 1. r. 300. 1. ugyanigy Endlichernél : Monumenta 463. 1. 67 Endlicher: Monumenia 469— 470. 1.