Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat-tervezetre 13 5 alá helyezett és tényleg cselekvési képességgel nem biró, pl. még gondnokság ala nem helyezett elmebeteg van érdekelve. A §. c) pontja ugy is érthető, hogy ha méhmagzat egyedül, de nem akkor is, ha méhmagzat is van örökösödésre hivatva, kell hivatalból leltározni. Nézetem szerint, ha méhmagzat nem egyedül, hanem ha ilyen is van érdekelve, csak ugy indokolt a hivatalból leltározás, mintha kiskorú is van az örökösök közt. A 40. §. azon intézkedését, hogy oly nagy és kis községekben, hol nincs kir. közjegyző, a leltározást, mikor annak hivatalból helye van, vagy az örökösök valamelyike vagy a végrendeleti végrehajtó kért: a községi jegyző a halátesetfelvétellel egyidejűleg teljesítse, helyeslem, rmt azért kívánok kiemelni, mert a javaslat ezen §-a élénken megtámadtatott, különösen azon érveléssel, hogy a községi közegek nem képesek helyesen felvenni.a leltárt. Nézetem szerint nem kell nagy súlyt fektetni arra, hogy a községi jegyző által felvett leltár formailag helyes legyen. A rendelkezés lényegét én ott látom, hogy a halálozás után lehetőleg rövid idő alatt megállapittassék, hogy miből all a hagyaték? A hagyatékok jóresze többnyire olyan, vagy legalább részben olyan, hogy a halálozás időpontjában volt állapotukat később alig lehet megbízhatóan megállapítani, nem éppen azért, mert az örökösök egyike-másika rosszhisszemüleg eltitkolja, megtartja, hanem főleg azérr, mert az örökösök kényszerítve vannak a hagyaték egyes tárgyait vagy gyorsan értékesíteni, vagy megosztozni rajtuk. Figyelmen kivül is hagyva tehát, hogy sok esetben a hagyaték csekély értékével nem is állana arányban azon költség, melyet a leltározás teljesítése végett a helyszínére kiküldendő birói kiküldött szükségkép maga után vonna; a helyi hatóság által gyorsan eszközölt leltározással járó számos előny lenne többnyire koczkaztatva s nem ritkán valósággal veszélyeztetve. Ahhoz végre is nem kell jogtudomány, helyesen összeírni: mi volt az örökhagyóé ? miből állt a kelengyéje, mi van a padlásán, pinczéjében, mennyi a lábas jószága s hogy mindez mit ér? Mindezt a helyi viszonyokat ismerő egyszerű községi hatóság tudhatja, jobban és inkább tudhatja, mint a legképzettebb, de a helyszínére későn jövő s ott mások informatiójara utalt jogértő birói közeg vagy közjegyző, ki különben is kénytelen volna tulterheltetése miatt legtöbbször tapasztalatlan segédet maga helyett küldeni. Az se baj, hogy a községi jegyző az örökhagyó ingatlan vagyona telekkönyvi állapotát meg nem érti, elég, ha felsorolja, hogy mely ingatlanokban ült benne az örökhagyó mint tulajdonos. Ha szükséges lesz a leltár kiegégészitése, az később könnyen megtörténhetik. Annak lehetősége sincs kizárva, hogy a hagyatéki bíróság, még a halélesetfelvétel beérkezése előtt, a felek kérelmére a leltározásnak kir. közjegyző által való foganatosítását, ha a fenforgó körülmények annak szükségességét vagy czélszerüségét indokolják, elrendelhesse. (L. a /