Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

132 Dr. Sipőcz László mére megkeresés bevárása nélkül a pecsétek alkalmazása melletti zárlatot foganatosíthassa. Számbavehető sérelem ez által senkin sem ejtetik, mig adott esetben a jogosultak érdekei csak ily eljárás mellett óvhatok. A 28. §. végbekezdése szól még arról, hogy a kihirdetett végrendelet másolatát, ha a hagyatéknál gyámhatóság alatt álló látszik érdekeltnek, a hagyatéki biró az árvaszéknek megküldeni tartozik. Sokkal helyesebb volna ezt a rendelkezést a végrendeletek kihirdetését tárgyazó 31 — 34 §§-ok utolsójába áthelyezni. Általában az egész 28. §. felesleges, mert az 1. bekezdés úgyszólván magától értetődik, a 2-ik a 29. §-ba tartoznék, a 3-ik a 30. § első bekezdésében ismételtetik. A 29. §. arról szól, hogy mit tesz a hagyatéki biró a halálesetfelvétellel. Csak annak feltüntetésére, hogy a javaslatban gyakori a felesleges kijelentés, utalok arra, hogy az első bekezdés szerint, ha örökhagyó után hagyaték nem maradt, a halálesetfelvétel arra való utalással intézendő el, ha pedig maradt, akkor 5. pont alatt el van mondva, hogy mit tegyen a biró. Ez felesleges instructio, nem törvénybe való. A hagyatéki biró ezen §. nélkül is fogja tudni, mert a törvény rendeli, hogy akkor, midőn az örökösök mindannyian ismeretlenek vagy távol vannak, hagyatéki gondnokot kell neveznie és hirdetmény utján idéztetésüket meg a hagyaték leltározását kell eszközöltetnie, ha az öröklési törvényben meghatározott esetek valamelyike fenforog. Van azonban itt egy pont, mely az öröklési törvényen alapszik, hogy t. i. a méhmagzat részére a hagyatéki biró ügygondnokot nevez, mit megjegyzés nélkül nem hagyhatok. Miért illesse a méhmagzat feletti gyámkodás a hagyatéki birót, s miért legyen ügygondnoka, ha nincs érdeke ellentétben azzal, kit őt megszületése esetére képviselendi, midőn ugy is «pro nato habetur»? Helyesebb a gyámtörvény 30. §. b) pontja, mely a német polg. tvk. 1741. §-ával is egyező. Kirendelése, ha szükség van rá, a gyámhatóságot illeti, a dolog természeténél fogva. A 30. §. a 28. és 29. §. értelmében hozott határozatokról az árvaszéket is értesittetni rendeli. Itt kimaradt, hogy csak akkor, ha van oly személy, kinek érdekében ezt tennie kell. E helyütt tartom jónak megemliteni, hogy czélszerű volna vagy elvül kimondani, hogy a hagyatéki biró minden oly hagyatéki ügyben, hol kiskorú vagy gondnokolt van érdekelve, határozatait nemcsak a törvényes képviselővel, hanem az árvaszékkel is közölni tartozik, vagy külön §-ban taxatíve felsorolni, hogy mely esetekben közlendők a bírói határozatok az árvaszékkel is. A végrendeletek kihirdetése körüli eljárást szabályozó 31—34 §§-nak csupán utolsójára van megjegyzésem. Ez utolsó §. az rendeli, hogy a bíróság a végrendeletben megjelölt mindazon részesítetteket, kiknek lakhelye tudva van vagy köny-