Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

I 2 0 Dr, Wlassics Gyula ről a kihágások és apróbb vétségek elkövetői nem oly romlottak, hogy hosszú javítási procedúrának kellene őket alávetni és másrészt ha a büntetés malumát érzik, a büntetés egyik lényeges czélja el van érve. Az előbbi ok azonban döntő, mert a világ leggazdagabb állama sem képes a modern börtönészet igényeinek megfelelőleg berendezni minden járásbirósagi és rendőri fogházát. A következtetés tehát nem lehet más, mint az: lehetőleg kevesbíteni a rövid tartamú szabadságvesztésbüntetéseket és gondoskodni alkalmas pótszerekről. Azonban épen a pótszerekre nézve áll még gyöngén az uj iskola. Tarkábbnál tarkább eszmék kóvályognak s néha középkori felfogás kandikál ki a modern eszme tetszetős jelszava alól. Az óvatosság a törvényhozások részéről e ponton teljesen jogosult. Az osztrák kormányjavaslat merev tartózkodása azonban már kifogás alá eshetik. Az olasz törvényhozás merészebb kezekkel nyúlt az uj iskola vívmányaiba. Behozta a birói megdorgálást, a pénzbüntetésnek közmunkával való megválthatását, a közmunkát, mint külön büntetési nemet a házi fogságot, a cautiót, a «confino»-t (valamely helységbe utasítást), az «esilio locale»-t (helyi száműzést). Ez nem maradhat hatás nélkül egyetlen, tehát az ausztriai törvényhozásra sem. A képviselőház bizottságában már élénkebb viszhangot keltettek ezek a reformeszmék és utat törtek a javaslatba is. Reméljük, az ausztriai törvényhozás a kellő mérséklettel meg is fogja valósítani az uj iskola Vívmányait. Messze ez idő szerint nem mehet, kevesebbel, mint a képviselőház bizottságának többsége meg nem elégedhetik.