Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 1. szám

Törvényjavaslat az öröklési törvény életbeléptetéséről n 30. §. Az örökös ellen az 1881. LX. t. cz. 15. §-a alapján, vagy pedig az öröklési törvény 412. s 421. §-aiból kifolyólag elrendelt végrehajtásnak a hatálya, mindenben, s igy nevezetesen a hagyatéki javakból nyerendő kielégités tekintetében is, ugyanazon szabályok szerint Ítélendő meg, a melyek az örökös saját hitelezői által vezetett végrehajtás tárgyában irányadók. cj Végrehajtás az örökhagyó javára. Az 1881. LX. t.-cz. 16. §-a helyébe lépő intézkedés. Ha a jogosított halt el időközben, azt, hogy a végrehajtás az elhaltnak jogán kinek a kérelmére rendelendő el, a biróság az öröklési törvény alapján itéli meg. A perben megbízott ügyvéd mindaddig, mig a jogosított elhalálozása tudomására nem jut, a jogosított nevében ; ha pedig az elhalálozás tudomására jut, mindaddig, mig a jogosított fél vagy képviselő föl nem lép, a hagyaték neveben a szükséges végrehajtási lépéseket megteheti: köteles azonban a behajtottepénzt vagy értéket, ha a felvételre jogosult személy időközben magát előtte nem igazolja, a hagyatéki bíróságnak átszolgáitatni. </ \z örökösök és hagyományosok hitelezői által vezetett végrehajtás. 32. §. Az 1881. LX. t.-cz. 138. $-a kiegészíttetik azzal, hogy a végrehajtató a föltételesen lefoglalt ingatlanoknak, a végrehajtást szenvedő örökös nevére leendő átírása czéljából szükséges lépéseket megtenni csak akkor van jogosítva, ha a végrehajtást szenvedő az örökséget elfogadta. Ellenben a hagyomány czimén a végrehajtást szenvedőre szálló ingatlannak az 1881. LX. t.-cz. ezen, s illetőleg az öröklési törvény 437. §-a szerint eszközólt lefoglalása esetében, a hagyománynak a végrehajtást szenvedő részéről történt visszautasítása, a foglalás által korábban szerzett jogoknak csorbulására nem válhatik. Ez az elv áll akkor is, a midőn valamely hagyomány, mint a terheltnek irányában fenálló követelés; illetőleg a hagyomány tárgyát képező, s az örökhagyóról a hagyományosra közvetlenül átszálló, ingó dolog vagy jog, a hagyomány megnyílása után annak visszautasítása előtt, végrehajtásilag le lett foglalva. Az 1881. LX. t.-cz ugyané £-ában, a telekkönyvi rendeleteknek ottan felhívott 74. §-a helyett, jövőre az öröklési törvénynek az eme §. helyébe lépő 433., 434- s 437- §"ait kel1 érteni.