Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/32 / 6. szám - A büntetőtörvénykönyy 92. §-ához

Az alkoholizmus törvényszéki jelentősége 427 és az élvezett szeszes ital szerint majd emelkedett, majd pedig nyomott kedélyallapotban, legtöbbször azonban könnyen változó, esékeny hangulatban nyilvánul. Ezen hangulati változást némely mozgási tünet egészíti ki, u. m. bizonytalan járás, nehezebb beszédAmbár kétségtelen, hogy a részegség nem tekinthető normális állapotnak, még sem mondható olyannak, mely elmekórtani elbírálásnak és csakis ilyennek képezhetné tárgyát, hanem egészen és teljesen a birói intézkedés körébe esik. A konstatált részegség azért nem akaszthatja meg a birói igazságszolgáltatás menetét a részeg terhelt ellen, mert a létrejött lelkiállapot nemcsak hogy nem zárja ki az előre megfontolt és átgondolt cselekmény véghezvitelét, hanem esetleg maga a részegség akarattal és szándékkal, a tett kivitelére való tekintettel idéztethetett elő. Az egyszeri vagy ritka ivási excessus rendes körülmények között súlyosabb psychotikus következményekkel nem is jár. Vannak azonban körülmények, melyek között az egyszeri ivási excessus is súlyos zavarokat okoz és olyan kóros elmebeli állapotokat teremt, melyeknek elbírálása teljesen a psychiatriára tartozik. Ezen körülmények leggyakrabban az egyénben magában fekszenek és nyomós szervezetbeli mozzanatokat képeznek. Ezen mozzanatok olyan nagy jelentőségűek hogy mellettük az élvezett szeszes italok mennyisége és minősége, csak másod sorban jöhet tekintetbe. Ezen mozzanatok lényegükben praedispositionalis, hajlamosító természetűek. A működésre még teljesen ki nem fejlődött, vagy fejlődésében bármiképen megzavart, vagy a már teljesen kifejlődött, de működésében súlyosan invalidalt agyrendszer képez ilyen hajlamosító mozzanatokat. Egészen fiatal egyének vagy a nemi fejlődés szakában álló serdülők egy egyszeri ivási excessusra, melyben a szeszes ital mennyisége semmikép sem dönt, súlyos tünetekkel reagálhatnak. Úgyszintén bizonyítja a klinikai tapasztalat, hogy a veleszületett vagy korán szerzett agy fejlődési hiányokban szenvedő egyének egyszeri ivás excessusokra kóros állapotba esnek. Végre ismeretes, hogy pl. súlyos koponyasérülés által sújtott egyének oly nagyfokú intolerantiát mutatnak'a szeszes italok irányában, hogy jelentéktelen mennyiségben élvezett szeszes ital is az agyélet legkomolyabb zavarait okozhatja. Ezen tételek olyan nagy számú szaktudományos észlelésnek és oly széles tapasztalatnak kifolyásai, hogy bátran mellőzhetjük e helyen casuistikus bizonyításukat. A fölemiitett * körülmények jelenlétében az egyszeri ivási excessus, mely alatt szeszes italok élvezete egyátalában és tekintet nélkül az ital mennyiségére és minőségére értendő, a szellemi élet mély megzavartatásával járhat, mely esetekben a kóros tünetek a közvetlenül megelőző szeszmérgezésnek egyenes kifolyásai. E nélkül kitörésük nem képzelhető. Az ezen alapból fejlődő kóros ágybéli tünetek közt első helyen áll az ö n t u d a t teljes f e 1 f ü g-