Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/32 / 6. szám - A büntetőtörvénykönyy 92. §-ához

Az alkoholizmus törvényszéki jelentősége. Dr. SALGÓ JAKAB, a lipótmezei orsz. tébolyda főorvosától. Már több mint 500 évvel ezelőtt azt állította Rouen város első bírája, egyéni tapasztalata nyomán, hogy husz rabló és csavargó közül, tizenkilencz a csapszékekből és korcsmákból kerül ki. Azóta sokkal bővebb tapasztalatból kiindulva, sokszorosan konstatálták a bűncselekmények és az iszákosság közt fennálló szoros viszonyt. A nélkül, hogy ezen viszony bővebb statisztikai kimutatásába kívánnánk bocsátkozni, csupán egy-két adatot hozunk fel. Marambat Francziaországra nézve kimutatta, hogy a bűnös cselekmények elkövetőinek körülbelül 67 százaléka iszákos egyén; Hollandiában 75— 80, Belgiumban 25 — 30 százalékban mutatták ki a bűntett és a szeszes italok befolyása közt fennálló oki kapcsolatot. Baer pedig, a németországi fogházak és börtönök 32,000 lakója közt 13.000 iszákos egyént számlált. Ily óriási számokkal szemközt az a kérdés merül fel: milyen benső, lényeges kapcsolat létezik a bűntett és az iszákosság között ? De fölmerül még azon további kérdés is, hogy mennyire képezi az iszákosság behatóbb törvényszék-orvosi vizsgálatnak és ebből kiindulva különös jogi elbírálásnak tárgyát ? Az első kérdésre, a mennyiben az az igazságszolgáltatást mint gyakorlati executivát illeti, az idevágó statisztikai adatok megadják a feleletet. A további benső okozati kapcsolat, a menynyiben a kórtani összefüggést értjük alatta, csak keveset érdekelheti a jogászi köröket. Ellenben a legnagyobb mértékben érdekelve vannak a jogászi körök a második kérdésben, t. i. abban, hogy mikor és mily okokból képezi az iszákosság speciális orvostörvényszéki vizsgálatnak és különös birói mérlegelésnek tárgyát. Fontos ez azért, mert egyrészt az igazságszolgáltatás lényeges csorbításával járna, ha az iszákosságot, mint olyat, eo ípso törvényen kivül állónak nyilvánitanók azzal, hogy az abból folyó vagy a vele kapcsolatos büntetendő cselekményeket más és pedig elmekórtani elbírálás alá helyeznők ; másrészt pedig nem felelne meg az elmekórtan tudományos követelményeinek, ha notórius elmebeteget sújtana a törvény azon félelmében, hogy esetleg az iszákosságot a felmentés praemiumával jutalmazhatná. És ezen félelem még mindig igen eleven az igazságszolgáltatást gyakorló körökben, ámbár kétségbevonhatatlan tény, hogy aránytalanul nagyobb e