Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/32 / 6. szám - A büntetőtörvénykönyy 92. §-ához

420 Farkas Lajos felelő kárpótlásban részesülhessen, a mennyiben feljelentése, a már eltelt fél évi időköz után is, csak a nyomozási stádiumban van. Sőt miután a tettesek kipuhatolására többé remény nem mutatkozik, valószínűleg örökre abban a stádiumban marad is. Lássuk, hasonló esetben mi lett volna a törvényes gyakorlatunk szelleméhez mért eljárás ? Ha már a rendőrhatóság a letartóztatottnak szabadlábra helyezése érdekében hozzá beadott kérvényt elfogadta s ennek folytán (a netán reá hárulható felelősségnek tudatától szabadulandó) azon szabálytalan eljárást választotta, miként az előnyomozás szabályszerű befejezése nélkül ennek iratait a kir. ügyészség meghallgatása nélkül ennek elkerülésével közvetlenül a kir. törvényszék felülvizsgálata alá terjesztette : ugy a kir. törvényszék szabályszerűen akkor jár el, ha a rendőrhatósághoz az előnyomozási iratokat vagy ismét visszaküldi azon meghagyással, hogy az előnyomozást sürgősen fejezze be s befejeztével a kir. ügyészséghez tegye át, vagy ha már bíróság elé kerülvén az ügy, az iratokat a rendőrhatósághoz ujabban is visszaszármaztatandónak nem találta, ugy azok előbb kir. ügyészségi indítványozás alá lettek volna bocsátandók. Utóbbi esetben a kir. ügyészség legalább a birói elővizsgálat elrendelése iránt tehette volna meg indítványát s ekkor a szabályszerű intézkedési jog a kiküldött vizsgálóbíró törvényes hatáskörének lett volna fenhagyandó. Sőt nem lett volna helyteleníthető az eljárásnak azon harmadik módja sem, a mi az id. bü'.iv. elj. szabályok 30-ik § ában körülirt eljárásnak megfelelő, hogy ha a törvényszék az eljárás gyorsítása végett czélszerünek tartja a kir. ügyészt indítványának szóval leendő előterjesztése végett a törvényszék előtti személyes megjelenésre felhívni, ezen felhívásnak a kir. ügyész köteles megfelelni. Vagyis a kir. ügyész akár ez utóbbi, akár Írásbeli módon meg lett volna hallgatandó, a mint az 1871 : 33. t.-cz. 19-ik §-a rendeli is, hogy a törvényszék a bünvizsgálat tárgyában döntő határozatot nem hozhat az ügyész meghallgatása nélkül, így a kir. ügyészség a meghallgatása nélkül hozott szabadlábra helyezési határozat ellen csupán felebbezési jogorvoslattal élhetett, természetesen a restitutiónak minden reménye nélkül s csupán a jogelvi szempontok megóvását tartva szem előtt. Mert hisz a szabadlábra helyezett terheltnek a nyomozásnak addigi és további eredményeit meghiúsítani mindenkép módjában állott, Ez lehetett kir. ítélő táblánk amaz ismertetett intézkedésének is legfőbb oka, midőn a kir. törvényszéknek azon sérelmes s további káros praecedensül szolgálható határozatát minden megjegyzés nélkül hagyta ' helyben. Kétségkívül abból indult ki, hogy a kir. ügyészségnek ebben az ügyben elfoglalt törvényes álláspontja a felvetett kérdésben mír ugy sem lesz többé megvé-