Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/32 / 6. szám - A büntetőtörvénykönyy 92. §-ához

Dr. Ullmann Sándor szempontból tétetnek vizsgálódás tárgyává, vájjon megfelelő és kielégítő büntetőjogi oltalomban részesitik-e a törvényhozó hatalom gyakorlásában rejlő törvényhozói hivatást ? akkor —• figyelmen kivül hagyva az országgyűlésnek, mint törvényhozó testületnek egésze ellen intézett lázadásról szóló 152. §-t — sem a törvény által alkotott testületek, — melyek alatt az országgyűlés is értetik — vagy azok tagjai ellen elkövetett nyilvános rágalmazás vagy becsületsértés megtorlásáról intézkedő 262. §-ban, sem az országgyűlési tagok elleni erőszakról intézkedő 163. §-ban nyújtott büntetőjogi oltalmat kielégítőnek nem tarthatjuk. Mert a 262. §-ban foglalt intézkedésben a rágalmazás vagy becsületsértés nyilvánosságára «lévén fektetve a qualifikáló sulypont> (miniszteri indokolás), az országgyűlési tagok ellen elkövetett rágalmazást és becsületsértést csak akkor rendeli szigorúbban megtoroltatni, ha az nyilvánosan követtetett el; a rágalom és becsületsértés egyéb eseteire nézve pedig a XVII. fejezet általános intézkedései nem szenvednek változást, minek következtében mindazon rágalmazások és becsületsértések, melyek nem nyilvánosan ugyan, de a képviselői hivatás gyakorlatára való vonatkozással követtetnek el, nem részesülnek nagyobb megtorlásban, mint a magánosok ellen elkövetett becsületsértések és rágalmazások. A képviselői hivatás függetlensége és szabadsága tehát rágalom és becsületsértések ellen kellőképen megvédve nincsen. A fokozott oltalmat a sértés elkövetésének nyilvánossága is indokolja ugyan, de ha a képviselői hivatást akarjuk hatékonyan megvédeni, akkor mindazon rágalmazást és becsületsértést, mely a törvényhozói hivatás gyakorlatából meriti az indító okot, kell szigorúbb megtorlás alá venni. Ez a szempont a 262. §-ban kifejezést nem talál. Az országgyűlési tagok elleni erőszakról szóló 163. §. intézkedései meg azért nem nyújtanak eléggé teljes büntetőjogi oltalmat, mert mig az abban körülirt büntetendő cselekmény csak akkor forog fenn s csak akkor torlandó meg az ott megállapított büntetéssel, ha «az erőszak vagy veszélyes fenyegetés arra irányul, hogy az országgyűlés tagja hivatása gyakorlatában megakadályoztassák vagy valaminek elhatározására, valamely intézkedésre, vagy valaminek elhagyására kényszeríttessék* : azokat az eseteket, melyekben erőszak vagy tettleges bántalmazás a képviselő ellen, képviselői hivatásának gyakorlata alkalmából alkalmaztatott, nem vonja az ebben a szakaszban megállapított bűntett fogalmi ismérvei közé; minélfogva mindazon büntetendő cselekményekre, melyek az országgyűlési képviselőn, a fent elősorolt eseteken kivül ugyan, de törvényhozói hivatása alkalmából követtetnek el, nem a 163 §. intézkedései, hanem, a bántalmazás minősége szerint, a büntetőtörvénynek megfelelő egyéb szakaszai lesznek alkalmazandók. Vegyünk egy példát: valaki valamely képviselő ellen azért, mert igy vagy amúgy szavazott,