Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)
1889/31 / 1. szám
A német polgári törvénykönyv tervezete, stb. 45" ség accessiója, csakis azzal eshetik el. De, mint emiitők, azzal szükségkép el kell, hogy essék. Az itt tárgyalt visszatérő szolgáltatások iránti igény elévülése nem is állhat tehát más szabályok alatt, mint a milyenek alatt magából a főkövetelésből származó kereset áll. Az eddigiekkel szemben állanak már most 2) az olyan visszatérő szolgáltatások iránti keresetek, melyek nem egy főköveteléssel függnek össze. Ezeknél a visszatérő szolgáltatásra irányuló kötelezettség már nem accessiója egy főkötelezettségnek; itt maga a főkötelezettség áll a visszatérő szolgáltatásokban. Hogy az egyes Jejárt visszatérő szolgáltatások tekintetében itt is állapitható meg, a már tárgyalt szempontból, különös elévülési idő, melynek elteltével az arra a lejárt egyes szolgáltatásra vonatkozó kereset elévül, ezt szükségtelen különösen kiemelni, a minthogy ilyenek hiányában minden egyes visszatérő szolgáltatás iránti kereset rendes elévülési idő alatt fog állani. De vájjon ezzel ki van-e merítve a kérdés ? Vájjon itt csak a visszatérő egyes szolgáltatásokból származó igények elévüléséről kell és lehet-e szólani, ugy hogy maga a visszatérő szolgáltatásokra irányuló kötelezettség érintetlenül marad? Tüzetesebb vizsgálás bárkit meggyőzhet arról, hogy a felvetett kérdésre általánosságban sem igennel sem nemmel nem lehet felelni, mert a felelet az egyes eset közelebbi jogi természetétől függ. Vannak ugyanis esetek, melyekben nem egy főköveteléssel összefüggő visszatérő szolgáltatások az obligatio egyetlen tárgyát képező főkötelezettségbe futnak össze, mint a melynek csak következményei gyanánt mutatkoznak. Az ily esetekben kétség tárgyát sem képezheti, hogy az elévülés nemcsak az egyes lejárt visszatérő szolgáltatások, mint ilyenekből eredő kereseteket, hanem magát az -obligatio tárgyát is érinti, melynek a visszatérő szolgáltatások csak részei, illetve folyományai vagy nyilvánulásai. Még pedig ilyen esetekben, ha szabad rövidség okáért e kifejezést használnunk — az összigény elévülésének kezdete összeesik azzal az időponttal, melyben az első visszatérő szolgáltatásra, mint ilyenre vonatkozó igény elévülése megkezdődött. Ha péld. az első visszatérő szolgáltatás 1889 jan. i-én fizetendő s ez nem követeltetik, ugy a n. t. 30 évét tartva szem előtt — 1919 január i-én nemcsak a már lejárt s akár a rendes, akár pedig a netalán megállapított különös elévülési idő miatt elesett egyes szolgáltatások, hanem maga az összigény is elévült. E fölfogás első tekintetre megütközést kelthet, főleg ha valaki annak végső consequentiáit kisérti meg levezetni ; de beérjük e helyen azon kétségtelen tény felemlitésével, hogy a felhozott
