Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

szerinti (quantitativ) különbség, s hogy a büntettek és a vétségek nem a benső természetűkben különböző jogi lények, hanem csak a plus és minus viszonyában állanak egymáshoz. Azon szempont, mely ezen elvi igazság felismerése után is a bűntett és a vétség közti különbség fentartására vezethet, miután nálunk ezen felosztás a birói illetőség szempontjából sem bir elvi (processualis) jelentőséggel, nem lehet más, mint az, hogy a büntettek közti sulykülönbség az elnevezésben is kifejezést nyerjen. Ámde ezen szempont, mely jelentőségéből már annak tekintetbevételével is sokat vészit, hogy a büntettek közötti sulykülönbséget az azokra szabott büntetés elegendően s mindenki által megérthető módon kifejezésre juttatja : háttérbe kell, hogy szoruljon a büntetések egyszerűsítésének elméletileg s gyakorlatilag is igazolt, a pénzügyi szempont által pedig feltétlenül követelt elve előtt. A hármas felosztás az olasz uj törvényben is főleg ezen indokból, a büntetések egyszerűsítésének parancsoló indokából, mellőztetett (Relazione Vol. I. V. 28. lap). Ez által lehetségessé válnék a fogházbüntetés mellőzése. Ot évig terjedhető szabadságbüntetést nem lehet, nem szabad a törvényszéki fogházban végrehajtani, a melynek csak rövid időre elitéltek s a vizsgálati foglyok részére kell szolgálnia. A btkv. 39. §-a, mely a fogházbüntetést törvényszéki (vagy járási) fogházakban rendeli végrehajtani, lehet megalkuvás a viszonyokkal, melyek között országos fogházintézetek felállítására gondolni sem lehet; de hogy ezen szakasz semmikép sem járult hozzá azon kiváló elismeréséhez, melyben a magyar btkv. a külföldön, és méltán, részesült, az bizonyos. A hármas felosztásnak a törvényben különben igen könnyen keresztülvihető elejtésével, s.a mely azon további előnynyel is járna, hogy a correctionalisatio körül a gyakorlatban felmerült több vitás kérdésnek és kételynek eleje vétetnék — ezek szerint, a kivételes jellegű államfogháztól eltekintve, csak egy szabadságbüntetés tartatnék meg: a börtön melynek, legrövidebb tartama egy nap, leghosszabb tartama 15 év lenne. Hogy szerény pénzügyi visszonyaink között csak ez uton fejleszthetjük kellően börtönügyünket, s a büntetések végrehajtásánál lépést a b.örtöntudományok haladásával csak igy tarthatunk, az teljes meggyőződésem. Ez esetben a törvényben kimondandó lenne, hogy az egy évet meghaladó szabadságbüntetések kivétel nélkül országos intézetekben ; az egy évet meg nem haladó szabadságbüntetések pedig törvényszéki (járásbirósági) fogházakban, és pedig ez utóbbiak az egész büntetési idő alatt éjjeli s nappali magánelzárás mellett és (a legrövidebb büntetések kivételével) munkakényszerrel hajtatnak végre.