Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

Non bis in idem 23 II. Az eljárási törvények szerint kötelességében áll a vádlónak a vád előterjesztése alkalmával az annak objectiv alapját képező tényt megjelölni, mely miatt a biróságtól büntetőitéletet akar kieszközölni; de ezen kivül tartozik még a bűnösségnek, a vád szempontjából való meghatározhatása végett azon törvényt is megjelölni, melynek alapján büntető Ítéletet kér. Látható ebből, hogy eltekintve a mellékes követelményektől a vád két részből all: a) az objectiv b) a jogi elemből Jóllehet mindkettő lényeges, mindazáltal a vádelv t a r t a 1 m á n a k meghatározása szempontjából csakis az objectiv momentumnak van kiváló jelentősége. A vád jogi részét megköveteli a szabatosság, mert a vád nem más, mint ezen érdekből kiindulva, az Ítélet tervezete,4 a mi a bűnösség qualitativ és quantitativ meghatározása végett azon pontok kiemelését is megköveteli, melyek a büntettet, mint egyszerű külvilági eseményt bűntetté vagyis jogi lénynyé teszik. Ez pedig csak ugy érhető el, ha a cselekményt valamely törvény keretébe helyezzük; csak igy tudhatjuk meg annak büntetőjogi minőségét és mennyiségét. Ebből magyarázható meg az, hogy a vádelv mellett a bírónak a cselekmény qualitativ és quantitativ mérlegelésében teljes szabadsága van ; korlátot a birói eljárásnak csakis a vád objectiv határa szab. Ezen kereten belől a jogi lény mindkét irányban korlátlanul határozható meg, s ép ily korlátlanul vonható le abból a következmény, a büntetés is. Természetes, hogy a védelem korlátlan jogából folyólag bizonyos garantiát kell adni a vádlottnak azon esetre, midőn a vád jogi elemeinél fogva súlyosabb büntetés van kilátásban ; ilyen biztosítékot ad a védelemnek az osztr. S. P. O. 262. §., s a német S. P. O. 264. §-a, midőn kijelenti, hogy alapos védelem előterjeszthetése szempontjából még a főtárgyalás elhalasztásának is helye van. Azt, hogy az Ítélet határait csak a vád objectiv eleme szabja meg, kimondja a német S. P. 0. : 263. §. Gegenstand der Urtheilsfindung ist die in der Anklage bezeichnete That, wie sich dieselbe nach dem Ergebnisse der Verhandlung darstellt, és az ausztriai S. P. 0. 267. §-a : An die Antráge des Anklágers ist der Gerichtshof nur insoweit gebunden. dass er den Angeklagten nicht einer That schuldig erklaren kann, auf welche die Anklage weder ursprünglich gerichtet, noch wáhrend der Hauptverhandlung ausgedehnt wurde. Arra nézve, hogy a «That» alatt csak a vád objectiv eleme értendő s továbbá, hogy kizárólag ez korlátozza a birót, világos kijelentést találunk az osztrák törvény indokolásában is : 4 V. ö. Glaser, Handbuch II. k. 6. lap.