Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)
1889/31 / 1. szám
12 Dr. Heil Fausztin kettőnek vegyüléke. De éppen azért, mert a kérdés a tudományban vitás, a törvényhozónak állást kell foglalnia. Nem arról van szó, hogy a törvényhozó auctoritative döntse el a tudomány vitáit, a mire kétségtelenül nem illetékes ; nem arról van szó, hogy a törvényhozó döntse el mi a szándék, hanem arról, hogy megmondja, mely feltételek alatt kiván ő bizonyos eredményt, mint szándékost, büntetni. Erre pedig kétségkívül illetékes, s nyilatkozata épp azon esetekben különösen szükséges, a melyekben hallgatása a törvény alkalmazását s a judicaturát az ellentétes elméletek hullámzásainak kiteheti. Zanardelli javaslata, miután a 46. §. első bekezdése kimondja, hogy caz ember csak szándékos cselekvés vagy mulasztás miatt vonathatik büntetés alá», czélszerünek találta a következő, fenti javaslatommal lényegében azonos intézkedésnek felvételét: «Senki sem büntethető oly tettért, a melyről kimutatja, hogy nem akarta azt mint cselekvése vagy mulasztása következményét, ha csak a törvény őt ezért különben lelelössé nem teszi*.1 X. 76. §. Azon kiváló fontosság, melyet napjainkban az u. n. büntető tébolydák (manicomi criminali, criminal lunatics asylum) nyertek, közel hozza a kérdést: nem volna-e a biró feljogosítandó, hogy a 76. § alapján felmentett vádlottnak közönséges vagy különcriminalis tébolydában elhelyezését elrendelhesse ? Itt fel kell vetnem a részegség kérdését is. Az alcoholismus annyi bűntettnek részint közvetlen, részint közvetett oka ; a criminalitásnak annyira jelentékeny tényezője, hogy az ellen 25 frt pénzbüntetéssel (Kbtkv. 84. §.) reagálni nem lehet. Hogy az alcoholismus ellen tett mindenféle repressiv javaslatokban sok túlzás is lehet, azt megengedem ; de másrészt egyáltalán nem tekinthetem a liberalismus postulatumának azt, hogy s talán csak bizonyos, különben elavult metaphysikai kételyek miatt, a jogrend oly veszélye ellen, minő az alcoholismus, a büntető törvényhozó magát tétlenségre kárhoztassa. Kétségtelen, hogy a teljes fokú részegség esetében vádlott a 76. §. alapján felmentendő; de azt hiszem, hogy ugyanakkor elitélendő s megbüntetendő magának a részegségnek ténye miatt, s hogy a 25 frt pénzbüntetés egyáltalán nem elgendő repressio. Súlyosabb esetekben a részegség érzékeny szabadságbüntetéssel volna büntetendő, azon hozzáadással, hogy ennek tartama meg nem haladhatja azon büntetés tartamát, a melylyel külöaben az elkövetett büntető cselekmény büntetendőnek találtatnék. A Zanardeili-féle javaslat 471. §-a szerint hasonló fentartással a • 40. §. : cNessuoo puó essere punito se non per ua azione od omissione volontaria. — Nei delitti, nessuno puo essere punito per un fatto, ove dimostri che non lo ha voluto come conseguenza della sua azione od omissione, — tranne che la legge non lo ponga altrimenti a suo carico.>
