Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)
1888/29 / 2. szám
04 Dr. Heil Fausztin Külföldiekre nézve a magyar btkv 64. §-ának, belföldiekre nézve a 15. §-ának megfelelő intézkedéseket tartalmaz a javaslat, azon módosítással, hogy a kormány a kiutasítást az esetben is elrendelheti, ha bűnvádi eljárás nem indíttatott, s hogy a külföldi ítéletet a hivatal és egyéb jogvesztés hatályával, a kir. ügyészség indítványára, a bíróság érdemleges eljárás nélkül is felruházhatja, csakhogy ez esetben az elitéltnek joga van a külföldön lefolytatott pernek újra felvételét kívánni. A külföldön elkövetett cselekmények miatti eljárás mindig azon további feltételhez van kötve, hogy vádlott a belföldön van ; a mi azt jelenti, hogy ezen esetekben az olasz perrend szerint megengedett makacssági eljárásnak nincs helye. A javaslat nem tartalmaz határozott kijelentést arra nézve, hogy a facultative engedett bűnvádi eljárás esetében kit illet az elhatározás joga. A belföldön elkövetett büntetendő cselekményekre nézve, a belföldi törvény kizárólagos hatályának épségben tartása mellett, az olasz honos s a külföldi között annyiban tétetik (hazai törvényünkben nem ismert)különbség, hogy ama cselekménynek külföldön történt elbiráltatása esetében belföldön az eljárás az olasz honos ellen obligatorius, a külföldi tettes ellen pedig facultativ. Ez, nézetünk szerint helyesen, azzal indokoltatik, hogy ha a belföldi bíróság a külföldi ítélet helyességéről meggyőződött, az uj eljárás a külföldi vádlottal szemben mindig roszabbul informált belföldi bíróság előtt felesleges. Ép oly helyes gyakorlati érzékről tanúskodik a külföldön elkövetett cselekmények súlyának tekintetbevétele. ad d) A kiadatás elvei: 1. olasz honos ki nem adható, 2. politikai s azokkal összefüggő büntettek miatt kiadatásnak helye nincs, 3. a kiadatás csak a kormány által, azonban csak is az illetékes belföldi bíróságnak ily értelmű Ítélete alapján engedélyezhető. Illetékes azon bíróság, melynek kerületében a kiadatni kért egyén tartózkodik. Érdekes azonban, hogy a jelentés a honosoknak engedélyezett privilégiumot nem indokolja többé az eddig szokásos érvekkel, hanem egyszerűen a mostani politikai viszonyokra, a törvényhozásokra s a nemzetközi viszonyokban uralkodó közvéleményre utal, azon reményének adván kifejezést, hogy a folyton erősbödő nemzetközi bizalom, a büntető és a bírósági intézmények mindinkább terjedő hasonlósága (s hozzá tehette volna : a büntetőjogi elveknek s a honos saját érdekének mind helyesebb felismerése is) meg fogják szüntetni a honos kiadatása ellen uralkodó ellenszenvet, s azon — bátran mondhatjuk — gyakran odiosum privilégiumot. (1—9. §-ok).
