Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/30 / 1. szám - Bologna

IO Csutorás László Horváth Mihály már többet tulajdonít Szt. Istvánnak a vármegye létrehozásában, de mégis azok közé kell őt sorolnunk, kik Árpádig felviszik a várszerkezet és igy a vármegye keletkezési idejét. U. i. «A magyar honvédelem történeti vázlatában*2 igy szól: «Midőn az elfoglalt hon a nemzetségek közt felosztatott, Árpád s a törzsfejek a bentalált, vagy mindjárt az elfoglalás után emelt várakat, mint a haza védelmének fokhelyeit, közjavak gyanánt tartották fenn, a nemzetségfejeknek azokban nem örökbirtoki, hanem csak kormányzói jogot adván» ; és a nép kétharmada e várak őrizetére rendeltetett, s a várak vidékének nagyobb része közöttük, hadi szolgálataik dijául, bérbirtokként felosztatott. Az igy Árpád által felállított várszerkezetről mondja később, hogy azt Szt. István «lényegesen megváltoztatta, mit pedig benne czéljára hasznosnak talált, bővebben kifejtette». Azonban e felfogas, kivált a Bartalé, nézetem szerint messze jár az igazságtól. Már fennebb emlitém, s ez elvitázhatlan igazság, hogy a vármegye mint a fejlődő nemzeti élet szüleménye jelentkezik történetünk minden egyes korszakában ; mint ilyen tehát nem lehetett ama viszonyokkal, ama felfogással, mely minden egyes korban uralkodott, ellentétben. Már pedig a Bartal Comitatusa, vagy a Horváth várszerkezete abban a korban, melybe ők helyezik, nemcsak hogy ellentétben állott volna a létező viszonyokkal, hanem azok között teljesen lehetetlen is lett volna. Mint tudjuk, a magyar nemzet Árpád és vezérutódai alatt egész Szt. Istvánig a vérszerződésen alapuló törzs szerkezetben élt. Megengedem, hogy e törzs-szerkezet a vége felé, kivált Géza vezér alatt, mindinkább lazult; de lényegében megmaradt az egész Szt. Istvánig, illetve első királyunk alkotmányt hozó intézkedéséig, E törzs-szerkezet anyagi alapját a szabad törzsbirtok, ennek alapját pedig a vérszerződés 2. pontjában kifejezett szabad birtok elve képezte. Ez elv ugy valósult meg, hogy a honfoglalás után, összes forrásaink egyhangú tanúsága szerint, a magyar nemzetet képező 7 törzs különböző vidéket nyert osztályrészül, a mely területen aztán a törzs egyes nemzetségei'és ezek tagjai, valószínűleg a honfoglalás müvében szerzett érdemeikhez mérten, ismét osztozkodtak. A ki igy földbirtokhoz jutott, az önmagában, személyes érdemeiben birván a szerzési jogczimet, szabadon, függetlenül bírta azt, senkinek, még a törzsnek sem lévén érte lekötelezve, mert hisz nem a törzstől kapta birtokát, csupán a törzsi kötelék által volt korlátozva a birtok elidegenítésében.3 A birtok e szabadságából kovet2 A magyar tudós társaság évkönyvei. VI. kötet 301. 1. 8 A törzsszerkezetet igen röviden, de velősen s nézetem szerint leghelyesebben tárgyalja Kapnik Imre : «Magyar alkotmány és jogtörténet* czimii becses müvében 67-84. 11.