Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 1. szám

Carrara pedig — hihetetlen ! — épen a bűnvádi eljárás terén, azon tárgygyal, melyről nemrég igen jól mondotta a jeles Coníorti, hogy minden szabadság palládiuma. Ha az olasz büntető eljárás törtenetét részrehajlatlanul, nyugodtan vizsgáljuk, annak három fokát fogjuk észlelni, melyeknek mindegyikét más más szempontok szerint kell méltatni és megítélni. Az első az 1847 iki korszak. Ez az izgalmak ideje volt, mi. kor a remények, vágyak és félelmek emlékezetesen összezörrentek E korszakról, melyet méltán nevezhetünk az olasz ébredés estszürkületének, már eleget mondottam ; kimutattam, miért kellett az uj büntető eljárásnak ugy születnie, a hogy született, miért érdemel magasztalást és miért kell hálával fogadnunk, bármennyire alaktalan az és bármennyire képtelen a polgár jogi oltalmának szükségleteit kielégíteni. Mindent elmondottunk, ha felhozzuk, hogy az 1848. év márczius 3. napja még fel nem viradt. A fejlődés második foka 1859-ben volt. Miután az alkotmányos jogok a subalpin királyságban három lustrumon át jól kiállották a próbát, s midőn az alaptörvény jelszava egy oly zászlóra Íratott, mely alá Olaszország népei már csoportosulni kezdettek : az alapszerződés mellé büntető és bűnvádi törvénykönyveket kellett és lehetett volna állítani, melyek az uj királyság polgári és politikai szabadságainak talapzata lettek volna, így kellett és lehetett volna cselekedni; de különböző okokból, melyek egytől-egyig menthetők, ez nem történt így. Azért nem történt, mert az uj királyság még nem volt készen; s mialatt az olaszok szivei azon kétségben dobogtak még, hogy elkészül-e : jól meg kellett fontolni, nem jobb-e a törvények végleges megállapítását a közös parlamentnek fentartani, mely a még szétszórt tartományokat is fogja képviselni. Nem történt másodszor azért, mert a veszélylyel terhes és hadi küzdelmekkel teli idők, mikor azt sürgettek, hogy a Lombardia és a fejedelemségek közvetlen " kapcsokkal füzessenek a királysághoz, nem igen voltak alkalmasak a komoly, békés tanulmányokra. Végre, nem történt (ezt is ki kell mondani) bizonyos igen nemes érzelmek miatt. Az olaszoknak hálája ama nagy férfiú iránt, ki élete és koronája veszélyeztetésével kezdeményezte az olasz ébredést, csúf és hálátlan színben mutatta volna az olyan vállalkozást, mely lerontotta volna annak alkotásait, ki az uj épülethez az első követ rakta le. Ezen első pillanatban talán köteles tisztelet volt Carlo Alberto törvényeit megtartani és azokat egy nemes felbuzdulás első nyilatkozata gyanánt mutatni be Itáliának. Az olaszok érző szivei megértették ezt és tartózkodtak minden kárhoztató szótól. És ha. szabad magamra hivatkoznom, mint ki bizonyára sohasem tanúsítottam félelmet a rosz törvények korholásában, ugy utalok arra, hogy egész 1866 végéig tartózkodtam irataimban az 1859 iki