Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 1. szám

A munkások baleset elleni biztosításának stb. 3 a birodalom mérsékelt pótfizetései mellett, egy közintézetnél, de a szövetkezeti biztosítás ki nem zárásával lett volna behozandó. A birodalmi gyűlés helyeselte a kényszerbíztositás elvét és helybenhagyta a törvényjavaslat alapvető elveit és csakis a birodalmi biztosító intézetnek az egyes államok biztosító intézeteivel történendő helyettesítésére és a birodalmi segélyezés mellőzésére vonatkozólag hozott eltérő elvi jelentőségű határozatokat. A szövetséges államok ezen határozatokat magukévá nem tévén, a kérdés megoldása elodáztatott, azonban a törvényhozási intézkedések megtételéhez szükséges munkálatok folytattattak. Már 1882. évi május 8-án ujabb javaslat lett a törvényhozás elé terjesztve. Ezen javaslat főleg abban tért el az előzőtől, hogy a birodalmi közbiztositó intézet, szövetkezetek és egyesületek által pótoltatott, a munkások részéről fizetendő járulékok mellőztettek, a balesetet követő első 13 hétre terjedő gondoskodás a beteg-segély alapokra hárittatott és a biztosításra köteles személyek közé az építkezési vállalatoknál alkalmazott munkások is felvétettek. A javaslat megvitatására kiküldött bizottság szóbeli jelentését 1883. évi június 12 én terjesztette a plénum elé, a javaslat azonban a sessio bezárása folytán tárgyalásra nem került. A megváltoztatott alapra fektetett harmadik balesetbiztosítási törvényjavaslat 1884. évben készült el. Ezen tervezet a foglalkozás szerinti szövetkezetek (Berufsgenossenschaíten) elvén alapul és a birodalmi hozzájárulást a birodalmi jótállással helyettesíti azon aligha előfordulható esetben, ha valamely szövetkezet képtelenné válnék kötelezettségeinek teljesítésére. Megszorítja a biztosításra köteles személyek körét és a törvény keresztülvitelére birodalmi biztosítási hivatalt alkot. Kibővíti a szövetkezetek önkormányzati jogát. A választott bírósági határozatok ellen, fontosabb esetekben, a birodilmi biztosítási hivatalhoz enged felfolyamodást. Egyebekben lényegileg az 1882. évi javaslathoz csatlakozik. Mind a három javaslat ugyanazon czélt tartja szem1 előtt, a munkások kényszerű biztosítás át a foglalkozás alatti balesetek ellen. A szervezet tekintetében az első javaslat a centralisált birodalmi biztosítást tervezi ; a második javaslat a territoriális alapokra fektetett szövetkezeti biztosítást karolja fel, minden tekintet nélkül a foglalkozási nemekre ; a harmadik javaslat a foglalkozás szerinti szövetkezeteket és egyesületeket kívánja életbe léptetni. A biztosított személyek körét illetőleg az első és a harmadik javaslat fedik egymást, a második javaslat az építkezési munkásokra is kiterjeszkedett. Az első javaslat szerint a járulékokat a munkaadó és a munkás, birodalmi segélyezés mellett; a második javaslat értelmében a munkaadó, birodalmi hozzájárulás mellett; a harmadik tervezet szerint a munkaadó, birodalmi segélyezés nélkül, de a birodalom esetleges jót-