Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 1. szám

Régi magyar házassági jog.*) Dr. ÓVÁRI KELEMEN kolozsvári egyet, tanártól. Hazánk jogtörténeti irodalma még mindig nagyon szegényes és siralmas állapotban sinlik. Ugy azon művek, melyek az egész jogélet vagy valamely ágának történetét ölelik fel, mint azok, melyek egyik másik jogintézménynek fejlődését tárgyalják, csekély számúak, s ezeknek is túlnyomó nagy része nem elegiti ki a tudományos igényeket. íróik — igen csekély kivétellel — nem emelked • nek azon álláspontra, melynek elfoglalását a jog, a jogintézmények s fejlődésüknek százados tudományos buvárlat utján mind jobban felismert valódi természete szükségképen megköveteli. Hogy a jog s ennek minden intézménye egymással s az egész culturával meg ennek minden ágával belső, szerves összefüggésben, kölcsönhatásban van, s ennélfogva egyiknek individualitása sem ismerhető fel s ismertethető meg önmagában, a többire való tekintet nélkül; hogy a magyar és a többi nemzeti jogok, mint az egész emberiséggel közös egységes jogeszmének megannyi érvényesülési alakzatai állanak egymáshoz viszonyban, s hogy abba idegen jogok elemei is vegyültek, a minek folytán saját jelentősége csak ugy tüntethetik fel, ha a többiekkel szembe állíttatik; hogy végre a jog is, mint minden más organismus, csak természetesen, törvényszerűen, a természet törvényeinek megfelelőleg fejlődhetik, alkotó elemeinek fokozatos lassúd átalakulása mellett, az individualitása által meghatározott s külső viszonyok által módositott irányban, ugy hogy a jognak időnkinti fejlődési szaka sem a véletlennek sem az emberi önkénynek nem műve, hanem a megelőző fejlésszaknak szükségképeni eredménye ; mindezt — csekély kivétellel — tekinteten kivül hagyják. De ép ezért nem is képesek a jogfejlődésnek képét oly hűséggel szemünk elé tárni, a milyen a rendelkezésükre állott források hiányossága mellett is elérhető lett volna. Ily körülmények között nagyon természetes, hogy minden munka, mely a tudomány legújabb álláspontjából szemléli s vizsgálja a hazai jognak vagy valamely intézményének történetét, nemcsak széles körben vonja magára a figyelmet, hanem nagy elismerésben is részesül, még az esetben is, ha egy vagy más tekintetben szembetűnő fogyatkozásai vannak. * Régi magyar házas5ági jog. Irta báró Roszner Ervin. Buiapest. 1887.