Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A reformok állása Olaszországban

74 Szemle remény, hogy ezen pontokra nézve is, melyek inkább a szervezetre vonatkoznak, megegyezés jön létre. Az ártatlanul elitélés egy furcsa esete. F. évi márczius hó 13-án a Sattler József hitveseket hamis vád miatt 9 havi fogházra Ítélte egy német bíróság. Az élelmezésen náluk volt Happerschoss Mátyás nevü napszámost hamisan azzal vádoltak, hogy tőlük pénzt lopott. Happerschoss e miatt vizsgálati fogságban volt, midőn egy napon Sattler névtelen levelet kapott azon közleménynyel, hogy a lopott pénz egy meghatározott helyen, egy vasúti átjáró mellett, el van rejtve, és Sattler azt csakugyan meg is találta. Most már a Sattler hitvesek ellen emeltetett vád ^Ha a tényállás hű, ugy egy kicsit nagyon könynyedén történt. Szerk.) azzal, hogy a lopást koholták és Happerschoss ellen hamis feljelentést tettek. Happerschoss a fogházból kibocsáttatott, Sattler pedig nejével együtt elitéltetett. Midőn büntetésüknek már majdnem felét elszenvedték, egy bizonyos Erkens, ki Happerschossal együtt volt bebörtönözve, azt jelentette a törvényszéknek, hogy Happerschoss őt annak idején megkérte, hogy kiszabadulásakor azonnal értesítse irásbelileg Sattlert, hogy a lopott pénz hol található meg. Ezen levelet ő házigazdájával megíratta s postára adta. Midőn később értesült, miért bizta őt meg Happerschoss a levélírással, s a dolog állását fölismerte, nem mulaszthatá el, hogy a bíróságnak feljelentést ne tegyen. A Sattler hitvesek ellen tehát az eljárás újból megindittatott és a düsseldorfi büntető törvényszék felmentette őket, miután már 5 hónapot töltöttek volt ártatlanul a fogházban. Happerschoss, ki jelenleg katona, az elővizsgálatban tagadta, hogy Erkenst a levélírásra megkérte volna. Azonban az elnök által figyelmeztetvén, hogy a büntető eljárás szerint nem tartozik vallani, e jogával készségesen élt. A tárgyalás költségeivel az államkincstár terheltetett és intézkedés történt, hogy az ítélet a «Reichsanzeiger» és a « Bote am Rhein»-ban közzététessék. A halálbüntetés hatása. Mult évi október 4-én reggeli 6 órakor végezték ki Parisban a Roquette-téren Deshayes asszonynak Riviére és Frey nevü gyilkosait. Mikor az elsőt azzal költötték fel, hogy a végrehajtás nemsokára meg fog történni, igy szólt: «Grévy «apó» nem volt kegyelmes, de örömmel látom velem együtt meghalni czinkostársamat, az igazi bünöst.» Mikor a vesztőhelyre ért, e szavakra fakadt: Mondjátok meg Grévy apónak, hogy gyilkos. » Frey, ki cynikusabb volt mint valaha, bántalmazta a papot; mielőtt a fogházi épületből kilépett, a fal mellett szükségét akarta végezni, künn a téren pedig ezt ordította: «Jő napot férfiak, le az asszonyokkal!^ S midőn társa holtesttét meglátta : Íme, kiszolgálnak mind a kettőnket! > Mikor a bárd lecsappant, a tömeg ujjongott. Malagában valami Pingallo nevü embert végeztek ki, mely alkalommal a közönség meg akarta kövezni a hóhért. Három embert fogtak el azon gyanú miatt, hogy köveket dobtak reá; a hóhér csakugyan meg is sérült.