Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 3. szám - Államtan és vallás

Szemle 189 általában megállapítsák. Sőt inkább : az állam, lehető különös alakzataitól eltekintve, közvetlenül Istentől való, mivel megfelel az ember természetének ; mert a természetjog isteni jog. De az állam hatalma époly közvetlenül a tömegnél van. Mert Isten e hatalmat nem ruházta át senki különös emberre, s eltekintve a positiv emberi jogtól, nem találhatni okot arra, hogy sok egyenlők között miért gyakoroljon az egyik több hatalmat, mint a másik. E hatalmat a természeti jog szerint a tömeg egyre vagy többekre ruházza át, mert a tömeg maga nem képes gyakorolni. Általában véve tehát a kormányhatalomnak ily elöljárókban való egyesülése megfelel a természetjognak. De a kormányok különböző fajai az emberek szerint alakulnak, a mennyiben a tömeg megállapodásától függ, hogy királyt vagy consult vagy más hatóságot rendelni magának, vagy törvényes ok előálltával a királyságot az aristokratiával vagy demokratióval cserélni fel vagy meg forditva. Ebből Bellarmin azt következteti, hogy az állami hatalom csekélyebb értékű, mint az egyházi. Mert minthogy minden külön államhatalom Istentől származik, reá nézve e származásnak emberi akarat és választás általi közvetítése áll elő. Ez pedig az emberi jog alá tartozik, mely bizonyos következtetés a természeti jogból. De az egyházi hatalom, mely nem a tömegre, hanem egy személyre van ruházva, nem az isteni és emberi jog összefoglalásában találja alapját, hanem minden tekintetben az isteni jog körébe tartozik. Habár az utolsó tételek azt tanúsítják is, hogy az író érdekkel viseltetik döntése iránt, mégis következetes folyománya az a Tamás megjelölte alapvonalaknak, s a természeti és emberi jog keretén belül meggyőző az anabaptisták művelődésellenes tételeinek czáfolata. De Bellarmin nemcsak azt bizonyitotta be, hogy az állam szükséges a keresztény világra nézve, hanem azon elvet is vallotta, hogy a nép fensősége az állam maradandó alapalakja. Mert megengedi a tömegnek, hogyha törvényes oka van, a külön állami alakzatot megváltoztassa. Ez egészben összevág Tamás tanával, ki megengedi az államban a lázadást, ha alapos ok és hatalom van hozzá. Igaz, hogy az erényesek nem gyakorolnak hatalmat és nem képzelik, hogy alapos okaik vannak. De ha a kettő találkozik náluk, és nem kell a közjó károsodásától tartani, akkor Tamás szerint bűnt követnének el, ha fel nem lázadnának. Ehhez képest a XVII-ik században némely jézusrendbeli irók azt tanították, hogy a nép a királyt zsarnokság miatt vagy más igazságos okból leteheti, sőt e miatt megölni is szabad, különösen ha a katholikus egyház ellen vét. E tételekben találkozik a népfenségre való tekintet a katholikus egyháznak az állam fölötti fölényére való igényeivel. De ha e forradalmi következtetésektől eltekintünk, akkor Bellarmin első jelentékeny képviselője azon elveknek, melyek által a specificus liberalismus a töiténeti és conservativ államfelfogás ellenkezőjének mutatkozik. Ezen elvek: minden államformának közvetlenül a néptömeg határozatából és, a mint utóbb Grotius világosabban kifejezte, a tömegnek a megválasztott államfőkkel létrejött szerződéséből való származtatása, továbbá a nép azon joga, hogy az állam alakját megváltoztathatja, végre a természeti jognak a tételes történeti joggal szemben tulajdonított túlsúly. Mert mi értelme van az államélet folytonos haladására való igénynek, mint az, hogy a természeti jognak, a hogy azt épen értik, lehetőleg érvény szereztessék a történetileg lett jogokkal szemben, melyekhez mindig azon gyanú1: tapasztják, hogy természetjogellenesek. És midőn kizárólagos szabadelvüséggel dicsekednek, ez azt jelenti, hogy a szabad-