Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 2. szám - Horvát-Szlavon-Dalmátországoknak Magyarországhoz való viszonya jogtörténeti szempontból. 4. [r.]

Horvát-Szlavon-Dalmátországoknak Magyarországhoz stb. 121 állapíttattak meg — nagyobb részét is átadnák. Magyarország tehát, tekintettel azon testvéri viszonyra, melyben a társországokkal állott századokon keresztül, készséggel beleegyezett, hogy a közjövedelmek 45%-a forditassék az autonóm költségek fedezésére, 55°/o pedig szolgáltassék át a közös kincstárba; sőt ha a 45°/0 kevés volna, az 55%-ból fedeztessék a hiány. A hadügy — mint fennebb emlitém — szintén közös ügyet képez. A védrendszerre vonatkozó intézkedések a 7. §-ban vannak megállapítva. Ebben ki van mondva az ügy közös volta, továbbá az, hogy a megszavazandó kontingensből Horvát-SzlavonDalmátországokra eső rész az összes népesség aránya szerint határozandó meg ; hogy a társországok ujonczai azok ezredeibe soroztainak, tekintettel arra, hogy milyen fegyvernemre legalkalmasabbak, s igy a tengermellékiek a hajóhadhoz soroztainak be. Végre még valamit a törvénykezésről. Az igazságügy a társországok autonómiájához tartozik. E részben tehát megszűnt a közösség Magyar- és Horvát-SzlavonDalmátországok bírósága között, mely szerint a legfőbb bíróság magyar volt. A kiegyezés óta első folyamodásu bíróságok: a járási hivatalok, mint egyes bíróságok; továbbá a megyei és városi bíróságok, mint társas Ítélőszékek; másodfoly amodásu bíróság : a báni tábla; harmadfolyamodásu: a hétszemélyes tábla. Mindkettő Zágrábban, tehát horvát.67 Az 1868 : XXX. t.-cz. 56—59. §§-ai az autonóm ügyek vezetésében hivatalos nyelvül a horvátot jelölik ki. Ugyanez a közös kormányzat közegeinek nyelve is; sőt horvát nyelvű beadványok a közös minisztérium által is elfogadandók és válasz azokra ugyanazon nyelven adandó. Végre az idézett t.-cz. több helyen kiemeli, hogy ha akár a határőrvidék és Dalmáczia sürgetett bekebelezése, illetve visszacsatolása folytán területi — akár egyéb körülmények folytán bármiféle változás fog történni a társországokban, a XXX. t.-czikkben kimondott alapelvek fentartása mellett, ujabb határozatoknak van helye. Ily ujabb határozat már 1873 ban is hozatott a XXXIV. t.-cz. által. Nevezetesen, mivel a határőrvidék egy része (a varasdkőrösi és a varasd-szt.-györgyi ezred) bekebeleztetett a társországokba, és abból Belovár megye alakíttatott, nevezett t.-cz. rendeli, hogy a népesség uj aránya szerint a társországok nem 29, hanem 34 képviselőt küldjenek a magyar országgyűlésre. E képviseltetési ügyet végre az 1881 : XV. t.-cz. akkép rendezi, hogy, ha a határőrvidék tényleg egészen bekebeleztetik a társországokba, s az országgyűlésén képviselve lesz, akkor a társországok országgyűlése 40 képviselőt küld saját kebeléből az alsóházba, 3-at pedig 07 Dr. Kiss István : I. m. 297. §.