Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - Észrevételek a római congressus határozataira

5<» Taufter Emil reánk tukmált álli'.ólngos szerénység terhe alatt görnyedve, kijelentjük, hogy csakugyan ott volt Eötvös József báró és Szemere Bertalan arczképe. S a többiek ? Hisz tudva van, hogy mily nagy befolyást gyakoroltak Magyarországban a criminalis törvényhozás s a börtönügy fejlődésére Deák Ferencz, az 184.74 büntető' törvényjavaslat szerzője ; Bölöni Farkas Sándor az «Utazás Észak-Amerikában, l834» czimü s a tilos könyvek lajstromába jegyzett munkának irója ; Kölcsey Ferencz, Sárváry Jakab, Zsoldos Ignácz, Lukács Móricz, Almássy Pál stb. Ezeknek neve, irodalmi s gyakorlati működésüknek súlya nem ismertetett eléggé kiválónak s fontosnak arra, hogy arczképük a börtönügy Pantheonjában helyet foglalhasson. Egyik hazánkfia elég merész volt, az olasz bizottság elnökének direct felkérése folytán, Deák Ferencz és Bölöni Farkas Sándor arczképét, müködésünkek s a kortársaikra gyakorolt szellemi befolyásuknak rövid leírása mellett, beküldeni, a nélkül, hogy szükségesnek ismerte volna e részben «Magyarország hivatalos képviselőjének* jóváhagyását avagy beleegyezését kikérni. A mint ő Méltósága ezen állítólagos jogtalan beavatkozásról értesült, sietett ez ellen a nemzetközi fórum előtt, hivatalos minőségének latba vetése mellett, óvást emelni s a képeknek félretételét kieszközölni ; mindezt azon indokolással : «eredményeink csekélv volta mellett, nem illik hozzánk, állítólagos nagy elődöknek nagy szándékaival dicsekedni.* Az argumentum gyarlóságát ő méltósága utóbb, midőn a képcsarnokot megtekinté, önmaga belátta, de ekkor már restelte jóvá tenni hibáját. Sajnos dolog, hogy ily kérdésekben a személyi auctoritá< megsértésének látszata s a hivatalos kiküldöttnek egyéni érzékenykedése szerepet játszhatott. A congressus palotájának földszínű termeit a fegyházak, a földmivelési czélokra berendezett büntető telepek s a javító intézetek munkaszorgalmának nemzetközi kiállítása foglalta el. Mindazon államok, melyek a congressuson képviselve voltak, a rabmunkák kiállításában is résztvetfek. A kiállított tárgyak mennyiségéről fogalmat nyerhetünk a katalógus terjedelméből, mely egy garmond betűkkel nyomtatott, nyolczadrét alakú s 96. lapra terjedő könyvet tesz ki. Érdekes volt e kiállítás minden esetre. Meggyőzte a szemlélőt, hogy nem létezik iparág, nem létezik gyári üzem, mely a fegyházak egyike vagy másikában meghonositva ne lenne. Kiterjed ez a legújabb vívmányokra, az elektrikus és mikrophonikus eszközöknek gyárszerii előállítására is. Nagy hiányát képezte a kiállításnak azon megjelölés elmulasztása, hogy mely tárgyak producáltattak munkabérlők közvetítésével és gyárilag s melyek az államok saját regiejében a gyári üzem kizárásával. Ezen mulasztás folytán, láttunk ugyan sok mindenféle, nagyobb és kisebb tökélylyel sikerült müipari tárgyat, de nem hozhattunk Ítéletet azon főkérdés tekintetében, hogy az illető fegyház ioarüzlete mennyiben felel meg az egyének munkaképesitése, a letartóztattaknak javitása iránt joggal táplált igényeknek. A paedagogikus szempont e kiállításon majd egészen háttérbe szorult. Hasznot mégis lehetett meríteni. Egyik ismerősünk, a vezetése alatt álló fegyintézet részére, a kiállított tárgyak nagy számában igen csinos szövészeti mintákat talált egy franczia intézet productumai közt ; lábszőnyegeket egy hollandus intézetnél ; fafaragványokat az aakebergi (norvég) fegyháznál ; fa bútorokat a szegedi kerületi börtönnél s nagyon praktikus és olcsó összehajtható kerti székeket a zombori kir. ügyészségi fogház iparüzleti tárgyainak kiállításánál. Ezen tárgyakat részint megvásá-