Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 6. szám - Horvát-Szlavon-Dalmátországoknak Magyarországhoz való viszonya jogtörténeti szempontból. 3. [r.]

Horvát-Szlavon-Dalmátországoknak Magyarországhoz stb. A tulajdonképeni Szlavónia, mint Gyurkovits és Fejér21 kétségtelenné tették, feloszlott alsó és felső Szlavóniára. Hogy felső Szlavónia meddig terjedt, azt nem lehet pontosan meghatározni ; alsó Szlavónia határai azonban világosabbak — úgymond Fejér — s terjedtek a Száván tul, ugy azonban, hogy Horvátország felé az Unna képezte a határt, Bosznia íelé pedig a Szánna és Verbász vidéke. Ezek után világos lehet előttünk, hogy, ha törvényeinkben «partes inferioris Slavoniae» kitétellel találkozunk, még e korban nem a fent nevezett Pozsega, Verőcze, Szerém és Valpó megyéket kell értenünk. b) Közjogi viszonyok. Mint már történeti vázlatunkban előadtuk, Szt. László bekebelezvén Szlavóniát Magyarországba, az elveszté tartományi jellegét, s megyéi époly integráló részei lettek Magyarországnak, mint bármely más magyar megyék. Ezen állapot tartott 1142-ig. E félszázad alatt semmiféle államjogviszonyról nem szólhatunk Magyarország és Szlavónia között, mert Szlavónia nem létezett mint olyan. De 1142-től kezdve mind jobban kibontakozott Szlavónia a magyar államtestből s fokozatosan haladt a függetlenség felé, a mely czélját azonban csak annyiban érte el, a mennyiben 1526-ban ugy jelentkezik, mint «Magyarország része, de tartományi autonómiával biró rés?e.»22 És ekkor már szólhatunk közjogi viszonyról, melyben Szlavónia Magyarországhoz állott. Könnyebb áttekintés végett vizsgáljuk az állami élet főbb nyilvánulásait egyenként. • A mi a külügyi hatalom gyakorlását illeti, Szlavónia nem mint koronás fők által kormányzott független állam, hanem mint hűbéres provinczia kebeleztetvén be a magyar államtestbe, semmiféle külügyi hatalmat nem ruházhatott át a magyar államra, — mert azzal maga sem bírt. S midőn a magyar király mégis képviselte külfelé e földrészt is. azt azon a jogon tette, mint Magyarország bármely más megyéjénél, t. i. a magyar király jogán. E nézet mellett tanúskodik azon körülmény, hogy királyaink czimei közt hiába keressük a «Szlavónia királya* czimet, egész 1492 ig ; csak ekkor vette fel II. Ulászló politikai okokból. Előtte mindig «partes Slavicae*. cterra Slavoniae* vagy «Ducatus> volt a neve.23 És épen ebben áll Szlavóniának kiegészítő részi jellege. Kormányzati tekintetben Szlavónia fel volt osztva 4 vár22 Ladányi, Magyar alkotm. türt. 126. 1. 21 Korbuly, Magyar közjog 35. §. Magyar Igazságügy 1887. XXVII. 6.