Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 4. szám - Átruházható-e a vasúti térti jegy

SZEMLE. Átruházható-e a vasúti térti jegy. «Der Rechtsschutz gegen injuriöse Rechtsverletzungen» czimü legújabb művében Jhering a czimben jelzett kérdést bővebben fejtegeti. Ismételve felmerült ugyanis azon kérdés, vájjon jogában áll-e egy vasúti térti jegy birtokosának jegyét a visszautazásra való használat czéljából másra átruházni, miután a vasutigazgatóságok általában azon álláspontra helyezkednek, hogy az oda és vissza szóló jegyek vételével járó árleengedés csak azon utazót illeti meg, ki a jegyet váltotta s hogy a jegy át nem ruházható. Osztrák és német bíróságok ismételve magukévá tették e nézetet. Némethonban ujabban a következő eset képezte itélet tárgyát : Egy vonatvezető az utazóktól kapott föl nem használt térti jegyeket egy hallei vendéglő kapusának adta át elárusitás végett. Az államügyészség csalás vádja alatt a Schöffenbiróság elé állította s ez őt 6 heti fogságra ítélte ; a törvényszék az ítéletet helybenhagyta. A berlini Kammergericht előtti revisiójában a védő kifejtette, hogy a vasúti igazgatóságnak egyszerű utasítása nem foszthatja meg az utazási jegyet azon jellegétől, hogy az előmutatóra szóló papir, hogy tehát minden birtokosának jogában áll azt eladni. Nem lehet a jegy vevőjét azon ürügy alatt, hogy «eredeti» utazónak vallja magát és ez által talán vagyoni hasznot akar szerezni, csalónak minősiteni; ellenkezőleg, a vevőnek elvitázhatlan magánjogi igénye van a jogszerűen szerzett tértijegy alapján a szállitást követelni. A Kammergericht a védő nézetéhez csatlakozott, vádlottat felmentette és ezen véleményt Jhering is elfogadja, következőkép fejtvén ki indokait : Ha a vasúti igazgatás alapos okokból jónak tartja, előmutatóra szóló jegyeket adni ki a névre szóló jegyek helyett, milyeneket a posta általánosan használ és melyek a körúti jegyek formájában a vasútnál is divnak, akkor vevőnek azzal járó jogait önkényüleg nem korlátozhatja. A jegy váltásával jogot szerez arra, hogy azt tetszése szerint használja vagy másra ruházza. Az egyszerű jegyre nézve ez kétségtelen; áll tehát a térti jegyre nézve is, s ezen mitsem változtat azon körülmény, hogy a jegy az oda- vagy a visszautazásra használtatik-e. A vasutigazgatőságnak az utóbbi használati módot tiltó intézkedése kétségtelen jogi alapelvekkel ellenkezik és a biró azt ép oly kevéssé tartozik tekintetbe venni, mint magánszemélyeknek azon megállapodásait, melyek a joggal ellenkeznek. Jogtiszteletlenség, ha az utazónak, ki a térti jegyet előmutatja, a visszautazás azon okból tagadtatik meg, mert mástól vette. Jogilag teljesen szabadsága volt igy cselekedni, joga azonos az eredeti vevőével és miként ezt a szállitás alaptalan megtagadása miatt magánjogi kereset illeti injuriosus jogsértés miatt, ugy megilleti amazt is. Nem is kell említeni, hogy a vasutigazgatóságnak nem áll hatalmában