Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A jogtalan eltulajdonítás mint a lopás tényálladékának eleme

Dr. Heil Fausztin : A jogtalan eltulajd. mint a lopás tényáll. eleme 21 séges. Ez pedig veszedelmes, mert ez által az eltulajdonitási szándék s annak folytán a lopás fogalma kelleténél tul s a jogrend szükségleteit ki nem elégítő módon szoríttatnék meg. A tulajdonjognak lényege a kizárólagosság, exclusivitas, a dolog fölötti idegen uralomnak kizárására való jog. Az uralom ezen exclusivitására kell természetesen irányulnia az eltulajdonitási szándéknak, s valahányszor az elvétel ezen szándékkal történt, a lopás intentionalis eleme mindig fenn fog forogni. Nem támadhat tehát ezen elem fenforgása iránt kétség, valahányszor a szándék a dolog végleges elvonására irányult. A lopás tényálladékát megállapító eltulajdonitási szándék azonban konkrétebb formulázást igényel. Csak igy lesz lehetséges az eltulajdonítás fogalma körül felmerült controversiákat elkerülni, sőt azoknak elejét venni, illetve a felmerülhető controversiát a törvény intentiójának megfelelően megoldani. E végből szem előtt tartandó mindenekelőtt az, hogy midőn a törvény a lopás fogalmát a jogtalan eltulajdonitási szándékkal történt elvételre szorította, ez által eltekintett a furtum possessionistól (melynek fogalmát a magyar btkv. 368. §-ában találjuk) s csak is a használati lopást, a furtum usus-t, akarta a lopás fogalmából kizárni.3 Ez elméletileg a dolog természetéből következik, de a magyar btkvre nézve a 333. §. keletkezésének történetével is minden kétséget kizáró módon bizonyítható. A btkvi javaslat 322. §-a szerint lopást követ el: a «ki idegen ingó dolgot másnak birtokából vagy birlalatából a jogosult nak beleegyezése nélkül s azon czélból vesz el. hogy azt eltulajdonítsa, vagy pedig saját vagy mások vagyoni hasznára fordítsa.» Ezen szövegezés világosan bizonyítja, hogy az eltulajdonítás 3 A római furtum fogalma szerint, a birtoknak s részben a tulajdonnak contrectatio általi megsértése ezen három büntetőjogi alakzat által teljesen kimerittetik : a) furtum possessionis : ingó dolognak a tulajdonos által, vagy a tulajdonos részére más által elvétele attól, a ki a dologra birtok- vagy megtartási joggal bir. bj furtum usus: idegen dolognak ideiglenes s a dolog állagát nem érintő használat czéljából elvétele. A két határozó . . . «ideiglenes* és «a dolog állagát nem érintő» lényeges, s a dolog természetéből következik, mert a «mindenkorra» irányzott, vagy a dolog állagát érintő (p. o. felhasználásával járó) használat az «állag» elvonását s igy a rei furtumot állapitja meg. cj furtum rei : idegen dolognak a furtum ususnál intensivebb jogsértésre irányzott célból elvétele. A furtum rei pedig csak emigy határozható meg helyesen s jelesül ugy, hogy az a furtum ususra közvetlenül támaszkodjék s a furtum usus és a furtum rei között hézag ne maradjon. Minden más meghatározás absurdumra vezet. Mert minden oly meghatározás, mely a furtum ususra közvetlenül nem támaszkodik s mely hézagot hagy a furtum usus és a furtum rei között, implicite és szükségszerűen azon állitást foglalja magában, hogy van az ideiglenes használatnál intensivebb jogsértés, mely nem képez lopást; hogy tehát mig a «kevesebb» büntettetik, a kevesebbnél «több»-nek egy része nem büntettetik.