Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám - Nemzetközi jogkérdések a házassági jogban és a büntető jogban

Szemle 85 ban a tárgy oly fontos és nehéz, hogy véghatárczat még nem hozatott. II. A büntető jogban. A nemzetközi büntető jogról azt mondja Martens, hogy általános megegyezés létezik az iránt, miszerint a jogrendet bűnös támadások ellen, bár hol történjenek azok, biztositani kell. A következő alapelvek állittatnak fel: í. A nemzetközi jogsegély alapját az egyes államok büntető jogszolgáltatása képezi, ugy a mint azokat az országos törvények megállapítják; 2. A kölcsönös jogsegély mértékének föltételeit legczélszerűbben nemzetközi szerződésekkel lehet biztositani; 3. Ily szerződések hiányában az államoknak illető jogai és kötelességei azon elvek szerint határozandók meg, a melyek egyrészt a büntető hatalom természetéből és hivatásából, másrészt az állami közösség azon fogalmából folynak, melyet a nemzetközi jogtudomány felállított. Különösen érdekesek azon fejtegetések, mennyiben köteles egy állam oly kül- vagy belföldi büntevőket büntetni, kiknek bűnös cselekménye idegen ország ellen van intézve. Külföld ellen intézett politikai büntettek rendszerint csak viszonosság vagy szerződések alapján büntettetnek. Anglia és az Egyesült-Államok általában a területi elvet vallják; a külföldön elkövetett büntettek a belföldön nem büntettetnek. Anglia azonban a felségsértés, gyilkosság, kalózás és rabszolgakereskedés bűntettének fenforgása esetén büntet. A continentalis államok a külföldön elkövetett bűncselekményeket a belföldi törvények szerint fenyítik. Azután a kiszolgáltatás kérdése tárgyaltatik előbb törvényileg, majd a positiv nemzetközi jog szerint. Saját honosait csak Anglia és az amerikai Egyesült-Államok adják ki. A mi a politikai bűntettesek kiadását illeti, hajdanában épen ezeknek kiszolgáltatása volt szokásos. 1798-ban Anglia politikai vétséggel vádolt három irlandi ember kiadását kérte Hamburgtól és fenyegetéssel czélt is ért. I. Napóleon, ki a szerencsétlen Enghien herczeget semleges területen elfogatta és főbelövette, a hamburgiakat a vendégjog megsértésével vádolta. A bécsi congressustól a karlsbadi határozatokig terjedő időszakban ellenkező nézet fejlődött ki, mert azokkal, kik a politikai viszonyokkal elégedetlenek valának és ezt irataikban kifejezték, politikai büntevők gyanánt bántak, bár elveik egyáltalában nem szóltak a fennálló állami és társadalmi rend ellen. Ez volt oka, a miért Anglia a politikai szökevények ki nem adásának elvét követte, még azon esetekben is, midőn politikai indokokból közönséges bűntett követtetett el. 1848 után az emigránsok kérdése nagy mérveket öltött; Anglia számtalan ily egyént részesített menedékben. Ez adott tápot azon felfogásnak, hogy oly egyének, kik politikai indokokból közönséges büntettet követtek el, ugyanazon tekintetek alá esnek, mint a politikai menekültek. Az 1856-iki belga törvény tért el először ezen felfogástól, kitörölvén a fejeelelem-gyilkosságot a politikai büntettek sorából. Az illető rendelkezés igy szól: «Nem tekintetik politikai bűntettnek az idegen államfőnek vagy családja •egy tagjának személye ellen intézett támadás, a mennyiben gyilkosság, emberölés vagy mérgezés alakjában nyilvánul.» E törvényt azon körülmény hozta létre, hogy egy Jaquins nevű menekült kísérletet tett egy vasúti vonat légbe röpitésére, melyen III. Napóleon utazott. A brüsszeli törvényszék akkoriban megtagadta a kiszolgáltatást, mert politikai cselekményről volt szó.