Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám - Olaszország. Igazságügyi reformok

Külföldi jogélet 7<> hon nem találván, megelégedett ifj. J. B. azon kijelentésével, hogy az intézvényezett részéről fedezete nincs ; miről az óvást felvette. A birodalmi törvényszék f. évi június hó 26-án a váltókeresetet elutasitotta azon indokból, mert az óvás hiányos ; a közjegyző ugyanis nem kereste a telepest, hanem csak az intézvényezettet, s a jegyzőkönyvből még az sem tűnik ki, vájjon az üzlet tulajdonosa jelen volt-e. II. Egy váltóüzlet részletfizetésre nyereménysorsjegyeket adott el egy magánzónak, az árfolyamnál magasabb áron. Kiköttetett, hogy azon esetre, ha valamelyik sorsjegy a legkisebb nyereménynyel húzatnék ki, eladó köteles lesz a kihúzott sorsjegyért mást adni; nagyobb nyereményeket azonban tartozott volna azt a hátralékos vételár levonásával kifizetni. Ha vevő csak egy részletfizetéssel is hátralékban marad, eladónak joga van, a sorsjegyeket az illető hó legmagasabb árfolyama szerint megtartani és vevő köteles ezen árfolyam és a hátralékos vételár közti különbözetet azonnal megfizetni. Ezen ügyben a birodalmi törvényszék 1885. évi szeptember 21-én kimondotta, hogy az eladó, ki efféle ügyleteket iparszerüleg folytatott és erre hatósági engedélylyel nem birt, tiltott lottójátékot rendezett és cselekménye a büntetőtörvények szerint büntetendő; kijelentette továbbá, hogy az ügylet a vevőt nem kötelezi, feljogosittatván utóbbi az eszközölt részletfizetések visszakövetelésére. yC OLASZORSZÁG. )< Igazságügyi reformok. A Tajani miniszternek a törvénykezési reformok tekintetében tulajdonított eszmék közül állitólag mielőbb az országgyűlés elé fog terjesztetni a közvádlói rendszer megváltoztatására czélzó javaslat, mely az ügyészeknek az itélő magistraturától elválasztott jelenlegi állását meg fogná szüntetni. E gondolatnak nagyon sok pártolója van Olaszország déli részeiben, honnan Tajani származik ; sőt első minisztersége idején, 1879-ben, már megvalósítani kezdette az eszmét, akkoriban közzétett reformtervezeteiben. E szerint az ügyészek és alügyészek, a főügyészek és helyetteseik —• törvényszéki illetőleg főtörvényszéki és legfőbb itélőszéki birák volnának s közvádlói hivatalukat időlegesen és visszavonhatólag birnák. E javaslata indokolásában Tajani minden önálló motivatio mellőzésével szószerint idézi két kitűnő nápolyi biró (Mirabelli és Conforti) véleményeit, melyek szerint a rendszabályt a következő szempontok igazolnák: 1. a közvádló nagyobb függetlensége ; 2. az itélő és a vádló magistratura közötti dualismus megszüntetése ; 3. a közvádlói hivatal czélszerübb betöltése, nagyobb lévén a választék és könnyebb a személycsere. A Riv. pen. a következő megjegyzésekkel kiséri a tervet: Nincs módunkban tüzetesen megítélni, mi sikere volt az intézménynek a Két Sicilia államában, hol az egy 1817-iki törvény által meg volt valósítva ; az, hogy igen jeles férfiak díszítették ott az ügyészi kart, nem bizonyít mellette, mert a legrosszabb institutio is mutat fel egyes kiváló képviselőket. A közvádló függetlensége alatt nem szabad birói függetlenséget érteni; az itélő és a vádló közötti dualismus veszélyének elhárítása nem biztosítja még a biró nagyobb bölcseségét. A mi a nagyobb választékot illeti, úgy a jelenlegi rendszer mellett is elég bőven lehet válogatni ; másrészt a vizsgálóbirák és esküdtszéki elnökök esetei mutatják,