Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)
1886/25 / 1. szám
74 Zsögöd Benő az intestat örökösödés rendéről van szó, ugyanők azon körülménynek, hogy valamely vagyon a szülőktől eredért, mindenképen nyomatékot vindicáltak, jelesül hangsúlyozzák : hogy az ily vagyon (egyenetlen osztályrész, külön hagyomány), bárha fogalmában szerzemény, mindazáltal eredetére való tekintetből, a testvérek közötti viszonos öröklés köréből ne legyen kivonva, mint más egyéb (osztály utáni) szerzemény.25 Igaz, hogy a hitvestárs s a felmenők (másik szülő) előtti elsőbbségét az ily öröklésnek nem találjuk kiemelve,25 de ennek megint csak az az oka, hogy az akkori alapok (ősi és szerzett vagyon) keretében olyan középút, mely valamely vagyont egyfelől szabad rendelkezés alá esőnek, másfelől mégis az ősi intestat ősi öröklési fonal alá tartozónak minősítsen, nem volt lehető.2' De a mi a fő, t. i. azon nisus, hogy e vagyon intestat sorsát illetőleg az eredet az illető szerző ivadéka javára2S nyomot hagyjon, ime szembeötlő. Mai nap e kétféle következés közöl az egyik elesett, t. i. a vagyon ági mivolta a szabad rendelkezést nem korlátolja. S épen ezért, akadálytalan ma már az eszmemenet Cj), miszerint a szülő, a ki egyik gyermekének külön hagyomány vagy életbéli ajándék által kedvezett, egyedül ennek magának, s nem magvaszakadása esetére másoknak is (hitvestárs, másik águ oldalrokon) akarhatott a többi lemenők javára kedvezni; nincs tehát különös ok, a miért e vagyon a visszaszállási rend alól kivonatnék. De meg figyelmet érdemel, mikép a régi jogban is, mint Frank (264. §.) igen szépen demonstrálja, az előrement egyenlő osztály •—• f r a t e r n a 1 i s mutuadivisio (Trip. I. 47. §. 4.) —• sőt egyátalán az osztály, nem alapító oka, hanem csak közvetítő rendszerinti tényezője a visszaszállásnak (post hoc sed non propter hoc). A kútfeje a jogközösségnek : maga a leszállás a közös elődről (v. ö. fentebb 9.) és —• ma a szabad rendelkezés mellett hozzá tehetni •—• bizonyos hallgatagos substitutionalis szán d é k minden szülő részéről, a mire mint elementáris valóságra, nem alaptalanul épit, ugy vélnők 30), a törvényhozás. 22. Folytatás. Ezek alapján, nem is tekintve ama nehézségeket, melyek az imént (20.) méltatott keskenyitő propositiókhoz fűződnek, még mindig a legelfogadhatóbbnak tűnik fel előttünk, a hárulásnak azon kiterjedt determinatiója, a mely mai jogunkban recipiálva van. Mindenesetre, az életbéli és legislativ súlypontja az ági öröklésnek, 23 Kövy (cap. IX. §. 15): In casum tamen defectus et intestati, fratres succedent prae fisco, quia non fűit illa intentio talis acquisitoris et inaequaliter legantis, utpostdef e c t um unius, reliqui excludantur ab intestat o, nec potest praesumi páter privát urus fuisse illa pecunia reliquas proles si illám praedilectam non habuisset. 23 Prae fisco... Kövy id. h. 27 Ezért Frank is nem tudhatott ez öröklésnek más formulát adni, mint ho^y »a külön hagyomány is (ha nem máskép mint osztatlan testvér keresménye) viszonos öröklés alá tartozik » 264. § e) jegyz. Persze ennek ugyanott a szövegben meglehetősen ellentmond, a midőn »az osztatlan testvér keresményében* való öröklést az «ő s i jószág előre ment osztály nélkül* való átszállása kategóriája alá foglalja. Nyilván ez utóbbi lapsus calami, e különben oly pontos Írótól. 23 Reliquas proles Kövy id. h. Kétséget nem szenved, mikép a szerző ivadéka körébe nem tartozó (másik oldalú fél-) testvérek javára, auctoraink. e kivételes öröklést nem adják prae fisco sem. 29 Lásd különösen Kövynél fentebb 25. jegyz. 30 V ö. tanúim. M. Ig. XII. köt. 249. old.
