Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)
1886/25 / 1. szám
Törvénytervezet a törvényes örökösödésről 73 old.) talán nem épen találó fordítása a Vermögensherausgab enak. Könynyen vihet t. i. azon téves irányba, mintha olyankor, a midőn felteszem az egyik gyeimek az egész vagyont kapta kezébe, ennek csakis ő reá törv. öröklés szerint eső hányada lenne ő róla visszaszálló, a mit pedig a Schafih. codex, és bizonvnyal ez iróink sem akarnak. Zlinszky ezenkívül hozzáteendőnek javalja még az adott determinatióhoz, hogy «az az öröklött vagyon, a mely az örökhagyó egyik vagy másik ágon lévő rokonai közt egyszer már osztály tárgyát képezte, égi vagyonnak. ...tekintendő.* Ez nem egészen alkalmas idevonása a régi magyar jogi terminusoknak. Például ha a fiu, kit atyja xosztályrészé) ek előleges kiadása által* megadományozott, atyja előtt mag nélkül elhal: a Schafth. codex, s mai jogunk és Zlinszky szerint is, e vagyon ági örökösödés czimén az apára kell hogy szálljon, holott a mai fogalmaink szerint épen nem mondható, hogy az ő közte s fia közt «osztály tárgyát képezte* volna. A régiek (lásd Huszty II. L1I. 8.) ily esetben képzelték az osztályt, a miből aztán oly következéseket vontak le — jelesül hogy az ily vagyon az apa mellett az ő többi gyermekeire is, vele fejenkint szálljon — miket ma nem tartunk. Lásd alább a 37. §-nál Lássuk a KTerv.-et. A 38. §f szerint csakis a «t örvényes örökösödés rendé szerinti együtt örökösödött gyermekeket illeti «a közös apa vagy anya hagyatékából reájok szállott érték erejéig egymás közö t ági örökösödési jog;» a mi nagyon is szük. Az életbéli hárulás tekintetében KTerv. azon korlátot teszi, hogy egyedül «a betudás tárgyát képező adományok*, s ezek is csupán akkor esnek ági örökösödés alá, ha á megajándékozott, ez adományok kiegészítéséül örökséget is kapott (39. §.). Ebben azon visszásság rejlik, hogy igy épen a legtetemesebb, t. i. az örökrészt meghaladó adományok vonatnának ki. Szembeötlő hézag továbbá e szabálywásban, hogy egyedül a testvérek javára, ellenben maga az általuk képviselt szülő javára (v. ö. code civil alább 32. jegyz. i l. cz.) nem adja a visszaszállást. Ugy szintén : hogy a testvérek által a nagy szülőkről közvetlenül örökölt vagyonra (saját 32. § b) c) nem reflectál. 21. Folytatás. Ha régi jogunknak szelleméből és átalakulási tényezőiből akarunk conclusiót meríteni, elsőbben is megfontolásra érdemes, mikép abban az ősinek fogalmához, következés gyanánt, nem csupán az ági elszállás, hanem a szabad rendelkezésbeli megszorítás is fűződött. E két következés, az adott alapoknál fogva, egyik a másiktól nem volt elválasztható, és épen ezért, ha figyelemmel kisérjük jogtudósaink vizsgálódásait, látni egyfelől, mikép ők az ősi vagyon határvonalainak jogfogalmi megállapításánál ez utóbbi consequentiát tartják első sorban szem előtt;-" másfelől, hogy épen e consequentia mint ódium volt az, a mi miatt a fogalomtágulás és kiterjesztő okoskodás irányában reserváltak valának. Azonban látni azt is, hogy a mennyiben nem erről, hanem 2t . . . . erunt itaque liberae dispositioni obncxiae : fejezi be, mint íőconclusióval, Kövy, id. h.