Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)
1886/25 / 1. szám
Törvénytervezet a törvényes örökösödésről 7i te malis d i v i s i ó t, azaz nyíltan egyenlő osztályt kiván,ir mig Frank az egyenlőtlen osztályban sem lát akadályt, hacsak a végintézkedő szerző akarata különösen nem ment arra, hogy a mit az egyes gyermekeknek hagy, az ne osztályrésznek, hanem hagyományoknak tekintessék.'8 Kövy is egyébaránt kiveszi az esetet, a midőn a végintézkedő a javak ősi minőségét megrendelte.19 A mi az életbéli hárulást illeti, bizonyos, mikép ha a szülő gyermekeivel az ősi javakban megosztozott s egyik-másik gyermek ő előtte mag nélkül elhalt, az osztályrész ő reá (s elég sajátosan : osztozó társaira is ő mellette, lásd alább a 37. §-nál) visszatért. Azonban megjegyzendő, hogv ilyenkor a visszaszállás alapja, nem eme hárulás maga, hanem épen a javaknak már előző ősi minősége volt. Nincs itt külömben minden kérdés tisztázva,2' de annyi mindenképen kétségtelen, mikép egyedül-egymagában az, hogy valamely vagyontárgy szülőről gyermekre ingyenesen jutott, annak ősi (és ági) minőségét, a régi jog szerint meg nem állapítja. Mai jogunkban, az Id. t. szab. következtében («akár végrendelet folytán, akár a nélkül az örökhagyóra hárult* 10. §.) uralkodó nézet tudomány mint gyakorlatban, hogy a mi az öröklés útját illeti, annak «n e m . . . jogi Czimére, hanem pusztán csak t é ny é re tekintünk) (Wenzel 129. §.), sőt továbbá «hogy mindaz öröklött vagyonnak tekintessék, mit az örökhagyó szüleitől vagy ezek ágától,21 még életökben, tehát nem halál esetére, v i s s z t e h e r nélkül kapott.) (Zlinszky Mjog 83 old.) 22 15 A 15. jegyzetben közölt helyen igy folyta ja : quia in quantum illám mutavir, in tantum non est fraternalis divisio, et non evadunt bona avitica .... Ezért mondja előbb : Sic : si legatarii secundum testamentum dividant, omnes sunt acquisitores, et sibi invicem non succedent, licet sauguinis nexum habeant, quia non qua fratres et non vi sanguinis diviserunt, verum qua legatarii et vi testamenti. Példái s megoldásai ezek : a) A szerző 10 jobbágytelke közül egyik fiának 2, másiknak 4, harmadiknak 1, negyediknek 3 telket hágy. Nem lesznek őseik ; b) lo,oo0 írtjából a szerző egyik fiának külön 1000-et hágy, többire egyenlő osztályt rendel. Az icco frt szerzemény lesz, a lobbi ősi, mivel ebben fűit mutua fraternalis divisio. is 125. §. i) jegyz., 264. §. l>) jegyz. »Ha tehát az intézkedő szerző gyermekei közt különbséget tévén, szerzeményéből egynek többet, másiknak kevesebbet hagyott, figyelmezni kell, mire ment a szándéka, osztályra-e vagy hagyományokra ; kéies esetben hihetőbb az első, mert egyezőbb a szokással « Ezt alkalmazva, Kövy példáiban (előző jegyz.) a telkek nyilván mind ősiek, ellenben az 1000 frt szerzemény e ízerint is. 19 A 17. jegyz.-ben közölt hely folytatása: nisi testamento aliter ordinatum fuerk .... 20 Ha a szerző éltében egyenlő osztályt tett ? Ha egyenlőtlent ? 21 V. ö. fentebb 16. 22 V. ö. ezen utóbbi kérdésben is dr. Jancsó Györgynek (fentebb IV. 8. jegyz.) id. igen érdekes czikkét : A felmenő rokonokról származó kiházasitási tárgyak jogi természete. Jogt. k. 1885. 17. Legújabban is a Curia ági örökséget itélt azon alapon, mert »be van igazolva, hogy az örökhagyó apja L. Károly az ő apjától L. Sándortól jövendő apai s anyai öröksége fejében kapott összesen 443 fitot.* (V. ö. saját 40. §-nnk) Ugyanitt az indokolás további során ez áll : »mert továbbá L. Andrásnak tanúvallomása egymagában arra né/ve, hogy a 356 frt adósságot neki L. Sándor fizette volna ki Károly fia helyett, elfogadható bizonyítékul* nem szolgál ; miből azon jognézet csillámlik ki, hogy a lemenő helyett tett adósságfketés szintén hárulás (»életbéli adomány* jelen § unk ) Curia /S85. szrptb. 2. 116.
