Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

64 Zsögöd Benő ki lún mutatva, mikép a/.ok nemcsak az örökhagyóra ennek atyjáról, hanem utóbbira is a/, ő atyjáról jutottak, felpereseknek odaitéltettek. Ellenben azon javakra nézve, a melyek iránt ez nem sikerült, igen szépen mondja a III. fokulag helybenhagyott táblai Ítélet, mikép ezen «vagyont illetőleg, a felmenők és oldalági rokonok törvényes örökösödése tekintetében az országb. ért. szabályai által elfogadott, azon törvényes örökösödési alapelv, melynél fogva az örökhagyó egyik szülejéről származott vagyonban, ugyanazon szülői ágon lévő rokonok, a másik szülőt, illetőleg annak ágán lé/ő rokonokat a törvényes örökösödésből kizárják, alkalmazásba nem jöhet ; hanem alkalmazásba kell jönni, a felmenők és oldalági rokonok törvényes örökösödési joguk megállapításánál irányadóul szolgáló, azon örökösödési általános alapelvnek, melynél fogva az örökhagyó közelebbi törzse, illetőleg attól leszármazó oldalrokonok, a távolabbi törzset, illetőleg az attól leszármazott oldalrokonokat az örökösödésből kizárják ; ennek folytán pedig a jelzett hagyatéki vagyonban, mely az édesatya által szereztetett és nem az apai családi ágtól háramlott az örökhagyóra, az örökhagyó édes anyját, mint véle legközelebbi vérrokont és nem a véle távolabb fokú rokonságban álló felpereseket illeti a törvényes örökösödés.* Dt. VII. 124. Ugyanígy saját szövegünk szerint. Applicatio : Egyetemes örökös kizárólag alperes édes anya, 22., 23., s .26. §§. Felpereseket megilletik a 40. i>-beli javak. l>) K. Mária után hátramaradt a férj és az atyjának testvérei. Utóbbiak mint felperesek nem tudták bizonyítani, hogy a vagyon, mely az örökhagyóra az atyjáról szállott, erre szintén a szüleiről jutott volna. Elutasittattak, s maradt minden a hitvesnél. Dt. XXIV. 89. Szövegünk applicatiója —• eltekintve a VII. Fej.-től —: Egyetemes örökös alperes hitvestárs, 16. §; Felperesek a 40. §-beli külön alapot nem bizonyítván, ági örökségök nincsen. c) Kk. L. Jolánta hagyatéka felett (1750 frt) perben álltak, mint felperes az édesanya, mint alperesek az atya testvérei. Az egész vagyon a kiskorúra az atyjáról L. Károlyról szállott. Alperesek továbbá bebizonyították, mikép L. Károly az ő atyjától L. Sándortól, ennek éltében, 443 frtot kapjtt ki. Hogy többet is kapott volna, erre nézve a bizonyítás nekik nem sikerült. A Curia megítélte alpereseknek ez összeget, többire «tekintve hogy az alperesekre nézve sem képez ági vagyont*, felperest mondván ki örökösül «a legközílebbi vérrokonságnál fogva.» M. Ig. polg. d. 101. Saját szövegünk alkalmazása, mint előbb a) alatt. d l Igen szépen fejezi ki e viszonyt egy •—• a nemzetközi mjog szempontjából is felette érdekes (v. ö. Ált. R. Jegyz. 24—^28 old., osztr. p. törkv. 300. Biermann Honosság 31 old.) — III. bírói ítélet: «mert felperes törvényes oldalági örökösödése, S. Mária Jozefa hagyatékához, csak akkor állana fenn, ha az id. t. szab. 14. §-án alapuló hitvestársi örökösödési joggal szemben, ugyanazon szab. 10, 11. §§. értelmében bebizonyította volna, hogy S. M. Jozefának hagyatéka közös elődeikről leszármazott ági vagyont képez.* Dt. XXIII. 62. További eseteket lásd alább a 40. §-nál. 8. A g i örökség ezek szerint: valamely bizonyos á g-nak, azaz az örökhagyó valamely elődjének ivadékostul (lásd fentebb V. 12.) külön saját