Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

6 2 Zsögöd Benő nem ági o 1 d a 1 ö r ö k 1 é s (coutumes de simple coté, Neufchatel); habár épen a Schaffhausenihez hasonlítva, alább közelebbről látni fogjuk, mikép a hazai intézmény, történeti specificus vegyelemeiből folyólag, ugy conceptiójában mint eredményeiben, és épen a főpontokon, valóban egészen más. 4. Az ági örökösödési fonal korlátozása. A visszaszállás nem megy a végtelenségig, hanem a rokonságnak bizonyos szűkebb körére szorítkozó. Ez t. i. a közeli rokonság, szülei és öregszülei csoport, 23. ij. 1. és 2. pont. 1848 előtt és ma még, például az örökhagyó édes anyja elől, elviheti a vagyont, in thesi legalább, az örökhagyónak apai oldalú másod-, harmad-, negyedunoka testvére stb., ha kimutatható, mikép e vagyon az ő s az örökhagyó valamely közös elődjökről eredendő. A Schaffh. codex szerint, mitöbb, elegendő az ily eredményre, ha a vagyon csak az apától eredt, bár annak szerzeménye, mint ezt még látni fogjuk. Fejezetünk szerint (32., 40. s 42. §-ok) az, a ki az örökhagyóhoz az öregszülei foknál távolabb áll, a vagyon eredetére soha semmi szin alatt sem támaszkodhatik. 5. Az iménti megszoritás elvben erős változtatás eddigi históriai jogunkon,1' az életet tekintve nem az. Kivételes constellatio mindenesetre, hogy épen az illető elődnek lemenői köréből, a kiről a vagyon eredendő, az örökhagyónak közelebbi rokonsága •—• szülei, öregszülei csoport — ne maradjon. S igy bármily kirívó, s az intézmény ellen eclatáns fegyverül használt, de nem gyakori visszásságok azok, a melyek e megszorítással elmetszve vannak. Döntvény-gyűjteményeinkben valóban egyetlen egy eset nincs tudtunkkal, a midőn ily távoli rokon mint ági örökös fellépett volna (v. ö. fentebb V. 15. jegyz.), mig ellenben az öregszüleiek fellépésével a fentebb id. eldöntéseknek igen nagy számában találkozni. Van itt, igazán ugy látszik, magából az életből folyólag, bizonyos természetszerű válaszvonal. A legislativ-politikai megalapítást e korlátozásra és általán azon diagnosisra nézve, miszerint a közeli rokonság körében vannak ez institutiónak fényes előnyei, mig távolabb értelme fogy, megkisérlők tanulmányainkban M. Ig. ÍX. köt. 548 s 549 old., XII. köt. 237, 238, 241 sk. old. Ószhangzásban áll továbbá e megszoritás azon válaszvonallal, a melyet már az előző fejezetünk, egyezőleg az EE.-al, közeli s távoli rokonság közt felállít (lásd fentebb V. 7.), és a következő fejezetünk szintén alapul vesz. V. ö. továbbá fentebb III. 5. 6. Ági örökség singularis sitcecssio. Lásd fentebb III. 4. és V. 3., és a szövegben 35. s 36. §§. Mint általán a modern jogokban, a hol Quarta Falcidia (Trebclliana) nincsen, a hagyomány (v. ö. KTerv. 197. s köv. §§.), azonképen az ági örökség is átolvadhat a dolog természeténél fogva, egyetemes utódlássá, azaz a voltaképeni egyetemes utód teljes félreszoritásába (36. §.), a midőn ennek, mondhatni, csak az inane nomen heredis s a netán utólag, az ági örökség mennyiségén tul, felmerülő hagyatéki értékhez való jog, mint elvont infinitum marad. Ekképen az ági örökség, mintegy kihasított — azt terhelő (35. §.), 2 Sciendum ulterius, quod vmiversa huiusmodi bona, et iura possessionaria inter fratres divisa, altero ipsorum haeredibus carente, etiam post centum, ducentos, et etiam plures annos in caeteros fratres superstites, et haeredibus gaudentes devolvuntur. Trip. I. 47. pr. . . . . allegatione cuiusvis pra eseriptionis non obstante. ibid. §. 4.