Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/26 / 2. szám - A visszaesésről. 2. r.

ioó Dr. Balogh Jenő szaesés súlyosabb büntetése akkor is megállapitható-e, ha a tettes az illető bűncselekményekért külföldön lett megbüntetve. A külföldön történt megbüntetés ellen fel szokták hozni, hogy ennek constatálása nagy nehézségekkel jár, továbbá, hogy a külföldi büntető törvény szerint az illető bűncselekmény esetleg egészen eltérőleg minősíttetik s végre, hogy a külföldi államok ítéletei sokszor nem nyújtanak kellő garantiákat az iránt, hogy a külföldön hozott ítélet helyes és igazságos volt-e. Részünkről megengedjük, hogy pl. a keleti államokban történt előzetes megbüntetés bajosan lesz nálunk figyelembe vehető, de absolute semmi okot sem látunk fenforogni az ellen, hogy pl. a német birodalomban végrehajtott büntetés, mely majdnem ugyanazon alapelveken nyugvó törvényes intézkedések alapján történt, miért ne vétethetnék alapul nálunk is a visszaesés súlyosabb megbüntetésére. Ha tehát ezen külföldi megbüntetés kétségen kívül constatáltatik, azt annál kevésbbé tartjuk figyelmen kívül hagyhatónak, mert törvényünk ide vonatkozó szakaszai (szemben a német btkvel, mely a belföldön történt megbüntetést kívánja) csak általában, bárhol történt büntetésről szólnak és mert törvényünk 13. §-a szerint a külföldön kiállott büntetés a belföldön végrehajtottál egyenlő értékűnek tekintendő.12 Bár törvényünk ki nem jelenti, minden kétségen kivül áll az, hogy nem szükséges, hogy az illető mint tettes lett legyen megbüntetve, hanem a kísérlet és a részesség miatt történt előzetes megbüntetés is elégséges a visszaesés megállapithatásához,13 miután a törvény e tekintetben nem tesz különbséget tettesség és részesség, kísérlet és bevégzett bűncselekmény között, hanem csak általában az illető szakaszokban felsorolt bűncselekmények miatt történt megbüntetést kíván. Fel kell még említenünk a kir. Curiának a visszaesés tanának körébe vágó két ítéletét, melyekkel egyáltalán egyet nem érthetünk. A kir. Curia 1885. június 18-án 3770. sz. a. kelt ítéletében1* kimondta, hogy a visszaesésre szabott súlyosabb büntetés alkalmazandó a tettes ellen akkor is, ha fiatal koránál fogva előzetesen csak rendőri büntetéssel volt büntetve. E felfogást nem oszthatjuk, először már azért sem, mert rendkívül szigorúnak tartjuk, hogy a tettes, ki előbbi lopásaiért talán pár napi elzárással büntettetett, — mint a szóban forgó esetben történt, — már 18 éves korában 2—-5 évig terjedhető fegyházzal legyen büntetendő bármily apró ujabb lopásért. De tévesnek tartjuk a Curia nézetét azért is, mert a visszaesés megállapithatásához törvényünk szerint mindig bűntett vagy vétség miatt történt előzetes megbüntetés kívántatik meg, B. T. K.-ünk 20. §-ának világos intézkedése szerint pedig vétséget csupán azon cselekmény képez, mely fogházzal, öt éven alóli államfogházzal vagy pénzbüntetéssel büntettetik, rendőri büntetéssel büntetett cselekmény, igénytelen véleményünk szerint, soha sem képezhet vétséget s 12 L. bővebben dr. K a u t z G. meggyőző érvelését fennebb idézett müvének 377. 1. 13 Ugyan e nézetet fogadta el a kir. Curia 1885. máj. 7-én 2108. sz. a. hozott ítéletében (B. J. T. X. köt., 277-278. 1.). 14 Közöltetett Bünt. Jog Tára XI. köt., 59—61. 1.