Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)
1886/26 / 2. szám - A visszaesésről. 2. r.
104 Dr. Balogh Jenő nála visszaesés hatása csak az, hogy a bűncselekményt eo ipso bűntetté változtatja. A sikkasztás, illetve orgazdaság bűntettére megállapított rendes büntetés visszaesés esetén nem emeltetik fel. Ez intézkedésekben mindenekelőtt következetlennek tartjuk azt, hogy a zsarolás bűncselekményénél, melyet pedig a törvény a lopás-, rablás-, sikkasztás- és orgazdaságnál figyelembe vesz, a visszaesésnek büntetést fokozó hatályt egyáltalán nem tulajdonit. Nem birjuk megérteni továbbá azt sem, hogy miért tulajdonit a törvény a visszaesésnek oly kiváló súlyositó hatást a csalásnál, melynél különben a visszaesés körét nagyon jelentékenyen (t. i. csupán a csalásra) korlátolta. Hogy a lopásnál visszaesés esetén kétszeresen súlyosbítva lesz a büntetés, annak indoka valószínűleg abban rejlik, hogy a visszaesés épen itt szokott leggyakrabban előfordulni. De ez az indok a csalásnál már nem válik be. De mindezen intézkedések közt leginkább kettőt kifogásolunk : egyrészt azt, hogy a visszaesés miatti büntetés-súlyosbitás kötelezőleg rendeltetett el, másrészt azt, hogy a visszaesés elévülése túlságos hosszú időre : t i z évre szabatott. Egyik rendelkezést sem helyeselhetjük, akár — mint a törvény teszi •— a tettes bűnös szokását, akár •— mint részünkről fennebb igazolni megkíséreltük — a tettes akaratának nagyobb gonoszságát tekintsük is a visszaesés súlyosabb büntetésének indokául. Kifejtettük már, hogy e súlyosbítás mindig csak facultative, t. i. azon esetben engedendő meg, ha az ujabbi bűntett elkövetése valóban a tettes bűnös akaratának nagyobb intensitásából ered. Annál inkább szükséges lett volna a súlyosbítást csupán megengedni, mert törvényünk visszaesést állapit meg mindazon esetekben, midőn az ujabbi delictum a megelőző büntetés kiállásától számított tíz éven belül követtetett el. Részünkről azt óhajtanok, hogy a visszaesés súlyosbitó hatályának ezen elévülése sokkal rövideb időre, pl, 5 évre szabassék. Óhajtjuk ezt azért, mert 8>—9 év múlva elkövetett ujabb bűncselekményeknél szokásosságról egyáltalán nem, de még a tettes gonoszabb akaratáról sem igen lehet szó. A mindennapi embertől, az alsóbb osztályú egyénektől, kik épen a bűntettesek legnagyobb contingensét képezik, nem igen lehet várni, hogy valami kisebb, talán csak néhány napra, vagy hétre terjedő büntetés még évek múlva is élénken éljen emlékezetükben és visszatartóztassa őket ujabbi bűncselekmények elkövetésétől. S minden esetre tulszigorúnak tartjuk elrendelni azt, hogy azon egyén, ki 20 éves korában s azután 20 évvel7 később : tehát 40 éves korában lopás miatt már büntetve volt, ha most 8—9 év múlva egy apróbb, néhány forintra menő lopást követ el, obligatoriusan öt évig terjedhető fegyházzal legyen büntetendő, azért, mert nála szokásszerüség vagy intensivebb dolus praesumáltatik. Ha most már azon általános feltételeket vizsgáljuk, melyekhez törvényünk a visszaesés súlyosabb büntetésének alkalmazhatását köti, ugy ezek közt mindenekelőtt feltűnik, hogy szükséges az előbbi bűncselekmények miatt kiszabott büntetés kiállása. 7 A törvény csak az utolsó büntetés kiállásától számítva kívánja meg a xo évi időt, az előbbi, egyes büntetések közt lefolyt, bármily hosszú idő nem zárja ki a súlyosabb büntetés alkalmazandóságát.
