Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/26 / 2. szám - A szomszédjogi oltalom. 2. r.

A szomszédjogi oltalom 89 legyen. A szóban levő szabványoknak megszegése tehát egyenesen szolgalom-bitorlás színében tűnik fel és már' ebből is kitetszik, hogy a negatoria actio val megtorolható.3 Ezen keresetnek eredetileg kétségkívül az volt egyedüli czélja, hogy a tulajdonost szolgalom-, jelesül pedig telki szolgalombitorlások : nem létezőknek jogellenes gyakorlása vagy fennállónak körén való indokolatlan túlterjeszkedés ellen megvédje és később is, miután alkalmazási köre már annyira tágult volt, nyilván mindig azt tekintették legközönségesebb és legfőbb rendeltetésének. Ezen körülmény magyarázza nekünk, miért foglalják Tribonianus és társai a negatoria actio-t illető szemelvényeket a Digestákban azon könyvbe és a Codexbe azon czimbe, mely a telki szolgalmakat tárgyalja, miért állítják össze ezen keresetet az általuk szerkesztett törvénykönyvek mindegyikében (§. 2. Inst. 4., 6., Dig. 8., 5.. Cod. 3., 34.) a confessoria in rem actio-val és miért nevezik a Digesták illető czimének feliratában oly keresetnek, melylyel servitus ad alium pertinere negetur, miért használnak a források a negatoria actio jelölésére többnyire oly kifejezéseket, mint: «actio de servitute, a. de servitutibus»,4 «a. de iure p r a e d i o r u m»r> és miért találjuk e keresetet a római jogtudósok irataiban,6 meg a császárok rendeleteiben7 legtöbbnyire oly esetekben említve, midőn a tulajdonos szolgalom-bitorlások ellen keres orvoslást. Igaz, hogy Pomponius-nak tanúsága szerint már a XII. táblás törvény a felperesi telekre történt közvetlen behatás miatt oly esetben is adott helyt keresetünknek, melyben szolgalom-bitorlásról nem lehet szó ;8 de nem kevesbbé bizonyos az is, hogy a 3 Miután e helyütt csak a negatoria actio-nak szerepkörét a szomszédjog védelmi rendszerében jelölni akarom, az intézmény kimerítő tárgyalását pedig, mint fentebb mondám, dolgozatom második részének tartom fenn, a szövegben jelzett nézetem bővebb indokolását is későbbre kell hagynom. Elég lesz e helyütt Justinianusnak azon rendeletét idéznem, melyet talán már létező szokásjogi szabály szentesítésével a cséplőszérük érdekében kibocsátott és melyben oly formán nyilatkozik, mintha az építkezés által megrövidített gazdát egyenesen a negatoria actio-ra akarná utalni «aliquis vicinum suum vetabat ita aedificatum extollere iuxta aream suam, ut ventus excluderetur ....-» 1. 14. 1. C. de serv. 3, 34. * L. 1., 2., 17. 2. h. t. 5 §. 2. Inst. cit. 6 L. 4. §. 7, 1. 8. §. 5. 7., 1. 9. pr. i. f., 1. 12., 1. 14. pr., 1. 17. §. 2. h. t. 7 §. 2. I. cit., aligha tévedni fogok, ha feltételezem, hogy a kereset, melyre a 1. 1. és 8. C. h. t. czéloznak, hasonlókép a negatoria i. r. actio ; a 1. 14. §. I. C. eod. esetében azt kétségtelennek tartom. 8 L. 2. D. de arb. caed. 43, 27. Si arbor ex vicini fundo vento inclinata in tuum fundum sit, ex lege duodecim tabularum de adimenda ea recte agere potes ius ei non esse ita arborem habere. Oly tartalmú szolgalom, hogy a szomszéd a szél által gyökeréből kiforgatott vagy megrepeszteti és áthajlitott idegen fát a telke feletti légoszlopban tűrni tartozik, a serv. praediorum-ra vonatkozó ismeretes elvek folytán (Serv. praedio debet esse u t i 1 i s, s. perpetuam debet habere causam stb.) Rómában nem volt képzelhető.