Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/26 / 1. szám - A rendőri kémek

Szemle 77 Amerikába, hol épen a polgár-háború dühöngvén, Smithné asszony előbb a sebesültek ápolásával, utóbb a nagy Ínségben élő felszabadult négerek segélyezésével vonta magára a közfigyelmet. Egy alkalommal ritka erélyt és bátorságot tanúsított. Indianopolisban egy férfiú erőszaki kísérletet tett egy fiatal leányon ; Smithné megakadályozta a merényletet, elfogatta és bíró elé állította a tettest. Kevéssel utóbb, 1868-ban nagy botrány jött napfényre India na egyik börtönében ; az erkölcstelenségek egész sorozata jutott köztudomásra. Midőn arról volt szó, hogy a női fogházak gyökeres átalakításnak vettessenek alá, az irányadó körök figyelme Smithnére fordult, kit tényleg ki is neveztek a fent emiitett két büntető-intézet igazgatói állására. Fényesen bevált szive és esze jeles tulajdonságai által. A jcftersonville-i fogház lelkésze egy alkalommal, midőn több foglyot adott neki át, igy szólott hozzá : < Ne várjon e nőktől semmit, mert lelkük mélyében megromlottak ; nem fog közülök megjavítani egyet sem.» Tallack azt állítja, hogy Smithné e rabok háromnegyed részét jó útra téritette, mi annál csodálatosabb, mert közülök 25 százalék gyilkosság miatt volt elitélve. Smithné működésének főeszközei a rábeszélés, az irgalom, a szeretetteljes tanács és a közös imádság voltak. Tallack e tekintetben a következő jellemzetes esetet hozza fel: Egyszer kötözve adtak át neki egy nőt, ki gyilkosság miatt volt elitélve, már 7 évi fogságon ment keresztül és valóságos ijedelme volt az őröknek. Smithné, régi divatú quaker-ruhájában, meghagyta az őröknek, hogy oldják le a nő bilincseit, «ez az én foglyom.» Megölelte a rabot, tanyád leszek, igy szólt, s reménylem, gyermeki bizalommal leszesz hozzám.» A fogoly 3 hét múlva kétségtelen jeleit mutatta megtérésének és a börtönben töltött 14 év alatt mindig szelidnek, engedelmesnek és önzetlennek bizonyult. Tallack ur, ki a börtönügy terén világszerte elismert tekintély, nem tagadja, hogy ritka ember képes Smithné eszközeivel boldogulni s hangsúlyozza, hogy e nő fájdalmas szeretete nem zárta ki a szigort. A repressiónak, igy ir, két czélja van : a javitás és az elrettentés. Az első, bár szükséges, de mégis csak másodrendű czél. Többet ér a szigorúbb repressio, mely ötven lopástól menti meg a társadalmat, mint az enyhébb, de kevésbé ijesztő megtorlás, mely öt tolvajt megjavíthatna. Egyébkép a büntettek megelőzésének legerősebb eszközei: a nevelés, a mérsékletesség, a takarékosság, a vallás és a jó rendőrség. Ha Smithné rendkivüli személyiségét utánozni nem is lehet, mégis sok hasznos tanulságot meríthetni eljárásából. Múltkori füzetünk azon közleményét, mely a berlini rendőrségről szól (486. 1.), érdekesen egészíti ki a következő eset, melyet egy német lapból veszünk át : A büntető-rendőrség nem nélkülözheti a kémeket, kiknek segítségével a gonosztevők körében történtekről értesül. Azonban igen gyakran tapasztalja, hogy a bér, melyet ezek szolgálataikért kapnak, nem tartja őket vissza a bűntett elkövetésétől, ha ez nagyobb haszonnal jár. Néhány héttel ezelőtt egy rendőrbiztos, ki alárendeltjével éjjeli őrjáratra ment, a Linden-en találkozik A-val, egy általa ismert betörővel, ki szolgálatait a büntetőrendőrségnek felajánlotta. Figyelmezteti a biztost, hogy B., a város A rendőri kémek.