Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

e tévedésektől tartani s nem fog bennök oly veszélyt látni, mely személyét közvetlenül fenyegethetné. Büntettet elemezni csak ugy lehet, ha létezik ; létezésének előfeltétele pedig a bűntevő. Azért azon aprólékos elemzés, melynek segítségével a tudomány a bűntettben a subjectivitást az objectivitástóL a passiv alanyt az activ alanytól megkülönbözteti a végből, hogy az egyes bűncselekmény minőségét pontosan meghatározhassa s ennek folytán mennyiségét igazságosan mérlegelgesse: ez az elemzés elejétől végig a bűnös védelmére irányul, nehogy túlságos, idétlen büntetés háruljon reá. Annak, ki bűn nélkül való s kinek nem szándéka törvényt sérteni, mi köze sincs ahhoz, hogy egy esztelen törvényhozó összezavarta a politikai kihágásokat a természetiekkel, a vagyon elleni bűncselekményeket a személy elleniek közé vegyitette, vagy a büntettek fenyítésénél általában nagyobb vagy kisebb szigort alkalmazott, az egyes fajok büntetésénél pedig aránytalanságba esett. A becsületes, bűntelen polgár sajnálhatja az ilyen tévedéseket, midőn konkrét esetben gyakorlati alkalmazásban látja; de nem lesz módja a tudomány elveivel védekezni s ezekre hivatkozva, személyes biztonsága czéljából kelni ki e tévedések ellen. Mi személyes veszélyérzetet idéz fel bennem az olyan oktalan törvény, mely a tolvajt egyenlően bünteti a gyilkossal ? A gonosztevők részéről talán tarthatok személyes veszélytől, mert e buta törvény arra készteti őket, hogy ne csupán lopjanak, hanem öljenek is ; de a törvénytől és végrehajtásától magamra nézve nem kell félnem, mert tudom, hogy nem vagyok se tolvaj se gyilkos s nem is szándékom az lenni. Kizárólag a büntevő javára állítja fel a tudomány azon nagy és finom elméletet is, mely a bűntett fokáról szól. Ez kétségtelen. Korára, ittas állapotára, ellenállhatlan erőre s hasonlókra, sorsának enyhítése végett csak az hivatkozhatik, ki (legalább külsőleg) büntevő. Hasonlókép csak az ilyen veheti hasznát azon szabálynak, mely a büntetés tekintetében különbséget tesz részes és tettes, kísérlet és bevégzett cselekmény között. A kinek lelke és keze tiszta, arra nézve mindé kutatások szintén meddők. Még az olyan szabályok is, hogy az alkalmatlan eszközökkel elkövetett kísérlet, a tisztán előkészítő tett vagy a megbánásból kísérlet maradt cselekmény büntetlen, — bár az ártatlanságot állapítják meg — csak annak lehetnek hasznára, a ki valami rosszat akart vagy tett. E nélkül ezek az elméletek csupán arkadiai zengemények. Ugyanezt mondhatni a folytatólagos tett elméletéről, melynél fogva annak, ki e g y elhatározással több bűncselekményben lett bűnössé, felelőssége csekélyebb. Hasonló eredményekre jutunk, ha azon tanokat nézzük, melyeket a büntető jogtudomány a büntetések terén kifejtett. A mi büntető túlzást és visszaélést a tudomány kárhoztató szava