Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

54 Tarnai János támadásai ellen. De ezzel a büntető jognak csak szülő okát és czélját találtuk meg, nem határait; benne a büntető tevékenység; rugóját birjuk, de nem korlátját. Ha a büntető jog csupán erre volna szorítva, nem is léteznék szorosan vett büntetőjog-tudomány. A törvényhozó, ki a bűntevőt nem üldözné, vagy kijelentené, hogy az ő államában a bűntett büntetlen: megsértené ugyan az elvet, melyből a büntető feladat származik, de ezentúl érintetlen maradna cselekvési szabadsága. Büntethetné a szándékot,, a gondolatot; uj Drákó gyanánt halállal sújthatná a legcsekélyebb kihágást, sőt büntethetné az ártatlant is; azt mondhatná,, hogy mindezekkel a társultak jogait oltalmazza s védi őket a. gonosztevők ellen, kik látván, hogy puszta gyanúra még az ártatlan is bűnhődik, annál inkább megrémülnek, biztosak levén, hogy ha gonosz indulataikat nem fékezik, a büntetést el nem kerülik. Csupán e czélra szorított büntetőjog mellett azon törvényhozó, ki az ártatlanok büntetése ellen óvó intézkedéseket tenne, emberséges dolgot cselekednék ugyan ; azon törvényhozó, ki a bűntettet enyhén torolná meg, irgalmat gyakorolna ; de egyikről sem lehetne mondani, hogy a jogi törvény parancsolta szent kötelességnek hódol, azon kötelességnek, melyet ha csak maga is bűntettbe esni nem akar, megsértenie nem szabad. így értelmezi a büntetőjogot a zsarnok: Expedit mihi; a társadalmi védelem érdekében történik; minden meg van engedve, minden kifogástalan, a mit tilalom, büntetés vagy Ítélet alakjában elrendelek. De felszólal a tudomány s megérteti a törvényhozóval, hogy a jogi oltalom elve két más czélt is tart szem előtt s hogy ezeknek megóvása a törvényhozóra van bizva. A jogot a büntető ítélkezéssel megvédeni; ez határozatlan, általános szabály. Azt fejezi ki, hogy minden ember jogát mindenki ellenében meg kell védelmezni s így az alattvaló jogait a törvényhozóval szemben is. Minden alattvalóét, az ártatlanét épugy, mint a bűnösét; mert a büntevő, azért hogy ilyen, nem vesztette el jogi személyiségét, s bűnös cselekménye nem érinti azon jogát, hogy az igazságos büntetésnél nagyobbal ne illettessék. A büntetőjog tudománya e két utóbbi szempontból védelmezi a jogot; de e kettős feladatát rendszerének két külön ré szében látja el. Az egyiknek közönséges neve büntetőjog, a másik általában bűnvádi eljárásnak neveztetik. Mindkét vállalkozásában azon czélra törekszik, hogy a jogot a társadalmi hatalom visszaélései ellen védelmezze ; de bár e tudományrészekben ugyanazon ellenséggel szemben védelmeztetik a jog, mégis igen lényeges különbség van azon személyek helyzetére nézve, kiknek joga védelmeztetik. Ezen különbség, melyre a criminalisták nem ügyelnek eléggé, positiv igazságon alapszik. Első részében, hol a bűntett és büntetés általános fogalmait