Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)
1886/26 / 1. szám - A szomszédjogi oltalom. 1. r.
A szomszédjogi oltalom 3 tusakodást, mely a nemzeti vagyon nem kis részének kellő gyümölcsöztetését lehetetlenné teszi, az erkölcsök elvadulására vezet és egyes kitörései által a közbátorságot is veszélyeztetheti. Első és főfeladata a társadalomnak oly életrendet adni és ha adta, vaskézzel megvalósítani, mely minden erőnek kifejtésére, minden jogos érdek érvényesítésére a szükséges tért biztosítsa, de egyúttal az ellentétes érdekek által igényelt határokat kijelölje, mely az ellentéteket bizonyos fokig kiegyenlítse, összeütközéseknek, a gyengébbek elnyomatásának a lehetőségig elejét vegye. A szomszédok, kik tulajdonjogukat korlátlanul gyakorolják, szükségkép összeütköznek, kölcsönösen nehezíthetik egymásnak az okszerű gazdálkodást, és ez által nemcsak egymásnak, hanem közvetve az összeségnek is okoznak kárt. Ha ez bizonyos, akkor szabályozni kell köztük a viszonyt, megszorítani mindegyiknek jogát, kölcsönösen egymás irányában kötelezettségekkel terhelni őket, oly módon és mértékben, hogy szabadságukból el nem vonatván több, mint az összérdekben mulhatlanul szükséges, mindegyik mozoghasson a neki jelölt határok között, mindegyik módját lelje, hogy jószágát legalább viszonylag előnyösen értékesíthesse. Azon jogelvek és jogszabályok összegét, a melyeknek tárgyát és czélját az említett rendezés képezi : szomszédjognak szokás nevezni. Napjainkban a gőz és villamosság, az óriási termelés és még nagyobb mérvű értékkicserélés korában, midőn a hatalmas gyártelepek és a még nagyobbszerü forgalmi eszközök üzeme a határos tulajdonosok közti érdekellentétet számos esetben élesebbé teszik, mint valaha volt, midőn az összeütközéseknek és a gyengébbek elnyomatásának veszélye aránytalanul fokozódott, oly szomszédjognak alkotása, mely az annyi felé ágazó érdekek között tapintatosan közvetítsen, mely a nélkül, hogy a tulajdont megbénítaná, az ipar és forgalom rendkívüli követelményeinek a lehetőség határáig eleget tegyen, melynek szabványai biztosan és könnyen kezelhetők legyenek, — ily szomszédjognak teremtése ma napság a törvényhozásnak bizonyára nem utolsó és nem könnyű feladatai közé tartozik. Nagy mestereink, a római jogászok, a jogi élet ezen ágában is oly elveket hagytak nekünk örökségül, melyek az ő bámulatos életismeretöket, ritkán tévedő tapintatukat fényesen visszatükrözik és annyira ruganyosak és fejlesztésképesek, hogy egy nagy részben átalakult társadalmi és gazdasági állapotainknak megfelelő szomszédjog előállításához részint változtatás nélkül felhasználható anyagot, részint legalább becses útmutatást szolgáltatnak. Azért, a ki a szomszédjog kérdésével akár tisztán elméleti, akár törvényelőkészitési vagy — kritikai szempontból foglalkozik, megbocsáthatlan hibát követne el, ha elmulasztaná a római jognak idevágó részét beható gondos tanulmány tárgyává tenni és kiaknázatlanul i*
