Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

Egység és többség 17 magához vette, de észrevétetvén, a lopott tárgyakkal megfutott, azonban elfogatván és felismertetvén, felelősségre vonatott. Ez a tényállás. Viszonyítsuk azt a törvényhez. A kérdés, mely mindenekelőtt eldöntendő az : a B. T. K.-nek melyik szakasza alá vehető az eset ? A czélzott cselekmény lopás lévén, kiséreljük meg a törvénynek erről szóló rendelkezésével. Két forint értéken aluli egyszerű lopásról lévén szó, az alkalmazhatás kérdésénél legelőbb is a k. b. t. k. 126. §-ávaI kell foglalkoznunk. Összehasonlítva az ezen §-ban in abstracto feltételezett tényállást az elkövetett cselekményben megvalósult tényállással kitűnik, hogy a kettő nem fedi egymást. A lopás, az elvétel megkezdésénél veszi kezdetét : a konkrét esetben pedig az elvétel megkezdését megelőzte a törvény szerint értékkel biró cselekvőségek egész sora. A párhuzamos vonalak egyike hosszabb tehát mint a másik, az egyiknek kezdőpontja előbbre esik mint a másiké ; kivül esik tehát a másiknak kezdőpontján. Az egyik vonal már jó darabig fut, mielőtt a másik megindul. Az idézett törvény ezek szerint szűkebb, hogysem a konkrét tényállást — ennek valamennyi büntetendő elemeit illetőleg — befogadhatná. Ezen törvény alá tehát nem subsumálható az eset. Kiséreljük meg a subsumálást egy másik törvénynyel. Igen természetes, hogy egyelőre csakis a B. T. K. 332. §-ára gondolhatunk. Ámde ez is csak egyik részét foglalja át a felhozott ténybeli elemeknek : a másik rész ezen szakaszból is kiszorul. A párhuzamos vonal ez esetben az ellentétes részen hágy cserben. Ha a törvény 332. §-át tekintjük, azt látjuk, hogy az ott meghatározott cselekmény az idegen lakban való létei által be van végezve, az ezen szakaszban feltételezett vétség tehát az emiitett körülménye megvalósultával végét érte. Ámde a megítélés tárgyát képező esetben vádlottnak büntető szempont alá eső cselekedete itt még nem érte végét; sőt a lakba való behatolás bevégeztével vette kezdetét egy a B. T. K. 332. §-ban meg sem érintett, ez alá tehát nem tartózható másik cselekmény — a lopás. Mig az első esetben az egyik vonal előbb kezdődött mint a másik, és ez által lett hosszabb a másiknál : itt most megforditva, az egyiknek vége lesz hosszabb mint a másiké, messzebb húzódik, tovább tart, mint a másik. Azt látjuk tehát, hogy mindkét törvénynek megfelel a cselekmény egyik-egyik része, de az egész cselekmény sem az egyik sem a másik törvény alá nem fér. Ha tehát áll az, hogy az alkalmazandó törvény a keret, melybe az egész cselekménynek foglaltatnia kell, akkor a két törvény közül egyik alá sem subsumálható a tényállás, mert mindegyik szakasz érintetlenül hagyja a tényálladéknak büntető evaluatio alá eső egy-egy, habár különböző részét. De minthogy a tényállásnak ugy azon elemei, melyek a k. Magyar Igazságügy 1886. XXIV. 4. 2