Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

i4 Csemegi Károly mint a pyramisnak csúcsára állítása, a melyen pedig az meg nem állhat, hanem okvetlenül eldől és darabokra törik ! Igen, de az mondatik, hogy a czél! Ismétlem : sem a czél, sem semmi más a világon nem eszközölheti, hogy valamely megtörtént dolog, véghez vitt cselekmény, meg nem történt, véghez nem vitt légyen; nincs eszme, nincs hatalom, sem a szellemi sem a physikai világban, mely azt, a mi lett, nem letté tehesse. Legyen tehát a czél akármi : a magánlak megsértése mindaddig, mig a magyar B. T. K. fennáll, magánlak megsértése, a vétség : vétség, a kihágás : kihágás marad. Mit határoz a bűntett minőségére vonatkozólag a czél oly esetben, melyben az a különös czéltól törvény szerint független ? Hányszor fordult elő az eset, hogy a haramia azon czélból ölte meg embertársát, hogy pénzét elvegye ? Nem mondatott-e mindezen esetekben, hogy vádlott gyilkolást és rablást — némely esetben, mint például az átalános borzalmat felköltött gálszécsi ötszörös emberölés esetében — szándékos emberölést és rablást követett el. Nem állapittatott-e meg gyilkolás és rablás Majláth György gyilkosai ellen. Már a B. T. K. életbeléptének első havában, midőn a concursus tövises bokrai között a tájékozatlanság mintegy természetszerű vala, kimondta a legfőbb Ítélőszék, hogy a gyilkosság és rablás, valamint a szándékos emberölés és rablás, ugyanazon tettes által, ugyanazon személy ellen, habár egyfolytában elkövetve, bűnhalmazatot képez. Ezen tétel azóta judicaturánk soha kérdésbe nem vont, szakadatlanul követett gyakorlatává lett. Az emberélet kioltását soha sem találta a Curia a törvénynek és igazságnak megfelelően megbüntetve a czélul kitűzött bűntettre, a rablásra, rendelt büntetés által ; hanem ellenkezőlecf — ugy az említett, valamint mindannyi azonos esetekben kivétel nélkül kimondván vádlottaknak mindkét bűntettben bűnösségüket, nem egyszer a rablás daczára halálbüntetést, a legtöbb esetben pedig — a 90. §. alkalmazásával — életfogytig tartó fegyházat állapított meg. De ugyan, ha valaki a vizár által ellepett földjeit a viz alul felszabadítani czélozváii, elhatározza a töltésnek átfuratását, és •ez által a víznek mások földjeire bocsájtását, azonban tudja, hogy a töltés őr által védelmeztetik, a ki őt e merénylet kivitelében akadályozandja ; és ha ez akadályt elhárítandó, a czélba vett cselekmény biztos foganatosítása végett előbb lesbe áll és rejtekéből lelövi az őrt: kérdem, csakis vizáradás szándékos okozásában ? vagy gyilkosságban és ezenfelül még a másik bűntettben is lesz-e bűnös ? Ha az ily eset elitélés végett a bíróság elé kerül, és a bűntett valamint a vádlott tettessége bebizonyíttatnak, szabad-e feltenni Magyarország törvényszékeiről, hogy