Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Adalékok az európai államok börtönügyének legújabb történetéhez. 1883-1884. 1. [r.]

86IRODALOM Az utolsó (X.) fejezetben »Resultate« ezím alatta vizsgálat eredményei állíttatnak össze. Az eredmény abban culminál, hogy »miután az eddigi formulák a gyakorlat kívánalmainak megfelelni egyáltalán nem képesek, nem marad más hátra, mint a büntetőjog terminológiájában felsorolni azon cselekményeket, a melyeket a modern erkölcsi érzület annyira elitéi, hogy azokat semmiféle, bármily nemes s magasztos politikai czél, nagy történelmi actiókkali semmiféle összefüggés sem nem igazolhat, sem nem menthet.« Ilyen cselekmény első sorban s feltétlenül: az orgyilkosság. Ide tartoznak különösen : a lopás, okirathamisitás, gyújtogatás és az explosio általi pusztítás. Szerző sajnálja, hogy nincs egy oly collectiv fogalmunk és szavunk, mely az ide sorolható eseteket kifejezhetné, ugy mint az élet elleni merényleteknél az »orgyilkosság«. De mindig kikötendő, hogy a kiadott egyén csak azon büntetendő cselekményért vonassék felelősségre, mely miatt kiadatott s hogy kivételes bíróság elé ne állittassék. Ez a szerfelett érdekes s tanulságos munkának rövid tartalma. E sorok irója csak két megjegyzést óhajt tenni. Lammasch ur az u. n. relatív politikai delictumoknál a kiadatást szélesebb körben akarja megengedni, s az asylum jogát, a ki nem adatás privilégiumát, szűkebb körre akarja szorítani, mint a most érvényes nemzetközi szerződések. Ezért a tudomány s a társadalom nevében őszinte köszönetet s teljes elismerést érdemel. Ily eszméket csak üdvözölni lehet. De ez a szükséges reformnak csak egyik, elismerem, nagyobb fele. Itt vannak a tulajdonképi (specificus) politikai büntettek. Egyáltalán nem képzelhetők-e esetek, a hol ezek tekintetében is a kiadatás nemzetközi jogsegélye indokolt, jogos, szükséges P^Én ezen kérdésre itt válaszolni, de még csak nyilatkozni sem akarok. Csak azt mondom, s ez meggyőződésem, hogy minél inkább lényegben azonos elvekre fektettetik a civilizált európai nemzetek politikai élete, annál nagyobb jogosultsággal tolul e kérdés előtérbe. Dr. Heil Fausztin, kir. alügyész.