Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]

A MAGYAR JOGÁSZOK ÉS A MAGYAR TÁRSADALOM 9 miveltség épen elhatott mindenüvé ; a hazafias előszeretet nyitott neki ajtót mindenütt s a jogelvek és jogtételek körüli érdeklődés mint hazafias divat (nem egy adat van rá) még előkelő nőket is magával ragadott. S ebben az egyértelmű, hatalmas actióban, melylyel a társadalom codexét a megsemmisüléstől védte, fejlett ki végre is a hatalmas ellenálló erő a nemzeti társadalmat a szétszakgatással és megsemmisítéssel fenyegető veszélyekkel szemben. Az a társadalom egy volt a jurisprudentia és a törvénytudás embereivel; bajtársainak tekintette őket; velük élt, velük egy sorban küzdött s örömmel és felette komolyan tudta méltányolni a szolgálatokat, melyet a hazának tehettek és tettek. A Werbőczi korabeli s azt követő nemzedékek társadalmi actiója a létérti küzdelemben olyan is volt, mely akár komolysága és intensiv ereje, akár elért sikerei tekintetében, inkább tisztes emlékezetben-tartatást, mintsem közönyös feledtetést érdemel. A magyar jogász ugy tekinthet viszsza ama korra, mint a magyar jogászat és törvény tudás népszerűségének s tekintélyének szebb korára, s a kit közülünk ma, a democratia napjaiban, az idegenít, hogy az akkori társadalmat csak a nemesség képezé; a kit az a hit tesz elfogulttá, hogy az a kor egyéb se volt, mint az aristocraticus szellem kora: az vegye kezébe a jogtörténelmi nyomozás lámpáját, világítson -rá ama letűnt társadalom arczára s fog ott látni valamit, a mit ma 300 év múlva se lát egykönnyen megvalósulva. Csak egy történelmi tényre utalok: A férfiú, a ki a 300 éves magyar codexet alkotta, a jogász, a kit király és társadalom az országbirói majd a nádori méltóságra emeltek, a ki a szent széknél, a német birodalom rendéinél, a római császárnál mint követ Magyarországot képviselte, Zápolya kanczellárja és kir. helytartója, Werbőczi — csak egy ugocsamegyei egyszerű ügyvéd fia volt. Figyelmet érdemel az is, hogy miért ellenezte az oligarchia a Hármaskönyv elfogadását s azt, hogy Werbőczit a rendek az ország legfőbb méltóságára emeljék. Mert a codex és a választás hátterében egy nagy mozgató eszme, mely a világot csak napjainkban hóditá meg, merült fel. Valami készült ott diadalra s aztán ünnepelte is diadalát, a mi hasonlított a jogegyenlőség eszméjéhez. Halvány tünemény a mai társadalom álláspontjáról szemlélve, de az akkori viszonyok közt nem jelentéktelen : az oligarchia roppant előjogainak megszüntetése, a nemesi sarkalatos jogok egyenlőbbé tétele,