Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Adalékok az európai államok börtönügyének legújabb történetéhez. 1883-1884. 1. [r.]

08 IRODALOM gésben nem állanak egymással. A patronus-földesúri dósnak és a parbérnek különböző jogalapja van. Az előbbié az alapítás, az utóbbié a híveket terhelő azon kötelezettség, hogy a lelkész illő ellátásához hozzájárulni tartoznak. A hivek párbérkötelezettsége csak jóval később nyert határozott jogalapot, csak akkor, midőn már a patronus-földesúri alapitások kora lejárt. Az egyház nem csak hogy nem ruházta fel a kegyurakat azon joggal, miszerint a híveket oblatiók tételére szorítsák, hanem egyenesen megtiltotta nekik az oblatiók ügyébe való avatkozást. Az újonnan alakított plébániában a lelkész ellátásáról való gondoskodás első sorban a kegyúr kötelessége ; ez képezi czélját, rendeltetését a patronus-földesúri dósnak. Csak ha ezen gondoskodás nem elegendő, lép előtérbe a hivek párbérkötelezettsége, mint subsidiarus kötelezettség. A patronus-földesúri dósnak és a párbérszolgáltatásoknak azonos rendeltetése idézi elő, hogy később a hivek párbérszolgáltatásai a patronusföldesúri dos constitutiv elemeihez simulnak, azokat kiegészíteni törekszenek. A patronus-földesúri dósnak constitutiv elemeit képezik : különböző nagyságú szántóföld, szőlő és kaszáló, s az ezek megművelésére szükséges bizonyos számú jobbágy ; továbbá teljesen szabad vagy korlátolt fa-, nád- és legelő-használat; végül nem ritkán halászati, italmérési, malomtartási stb. jogosítvány. A középkor gazdasági viszonyaihoz képest a földbirtok adományozása ugy bírhatott értékkel a lelkészre nézve, ha az ahhoz szükséges munkaerő is adományoztatik. A régibb visitationalis könyvek eléggé igazolják, hogy a lelkész egykoron nem csak földeket, hanem jobbágyokat is kapott a patronus-földesurtól. A plébániai földek azonban újabb adományozások által gyakran megszaporodtak, a lelkészi jobbágyok munkaereje azok megművelésére elégtelenné vált, miért is a lelkész, ha földjeiből hasznot húzni akart, híveinek áldozatkészségére szorult s azokat kérte fel, hogy a mutatkozó szükséghez képest földjeinek megmunkálását magukra vállalják. Ez a hivek munkabeli ohlatióinak eredete s midőn az gyökeret ver, nem szükséges többé, hogy a patronus-földesur az egyházalapítás alkalmával a lelkész részére jobbágyokat adományozzon. A patronus-földesur a későbbi időben már csak földeket adományoz, . azok megművelését a hivek teljesítik. Hazánkban a mult század királyi rendeletei általános érvényre kívánják juttatni ezen jogfejlődést s mig egyrészt előírják, hogy a patronus-földesurak legalább egy jobbágytelket kihasítsanak a lelkész részére, addig másrészt előírják azt is, hogy a hivek ezen egy jobbágytelek állományához tartozó földeket ingyen megművelni tartoznak. A plébániai dos egyes constitutiv elemei nyugodhattak nem kegyúri, hanem egyszerű földesúri alapításon is. A kegyúri joggal nem biró földesúr is adományozhatott a plébániának földekes s földesúri jogosítványokat épen ugy mint a patronus-földesur. Ez azonban a dos és a párbér fentebb kifejtett viszonyát nem alterálja és a földesúri hatalmat a párbérrel közelebbi kapcsolatba nem hozza. A párbérnek a földesúri hatalommal, mint stricte olyannal, csak egy közvetlen érintkezési pontja van és ez : a végrehajtás. A jobbágyság földesúri hatalom alatt áll s ebből kifolyólag a lelkész párbérkövetelésének kényszer utján való behajtása első sorban a földesuraságot illeti, és csak ha ez sikerre nem vezetne, keresendő jogorvoslat a vármegyénél, illetve a helytartótanácsnál. A közönséges egyház a párbér-kötelezettség alanyának és mérté-