Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 6. szám - A kártérítés tanának alapvonalai. 2. [r.]

556 IRODALOM A vegyes házassági perekben az eljárás azon elvre van fektetve, hogy felperes az alperes bíróságánál tartozik a pert folyamatba tenni. Ez itt nem történik, hanem az, hogy felperes a pert mindjárt a maga birája elé viszi. Ebből azt következteti a szerző, hogy »a református, illetőleg unitárius papi szék az állami törvény szerint még hatáskörrel sem bir, á hatáskör hiányában hozott Ítélete pedig ipso jure semmis«. Kétségen kivül áll ugyan az, hogy az eljárásban szabálytalanság rejlik s hogy az actor sequitur fórum rei megkerülésével keletkezhetik csak olyan ítélet, mely végelválást ad akkor, midőn erre a sor csak később kerülhetne. Kétségtelen, hogy az ágy és asztaltól elválasztást eszközlött per számba se jöhet. Hisz ebben a házasság felbontása nem szerepelt, ez csak most kéretik először. Mindazáltal a birói hatáskör nem hiányzik. Tény az, hogy a református és unitárius papi székük vegyes házassági perekben hatósággal bírnak arra a félre nézve, kit hivei közé számithatnak. Adott esetben még az illetékesség is megvan. Az érdélvi és unitárius papi székek Ítéletét nem lehet tehát a hiányzó birói hatóság alapul vételével erejükből kiforgatni. Különösen nem lehet ennek az egyszerű ignorálás a módja. Az ignorálás nem törvénykezési fogalom. A meglevő bajon csak a házassági jog rendezése által lehet segíteni. A házassági elválás következményei a 20—23. §-ban .adatnak elő. A 20. §-ban a következő kérdés tétetik vitatás tárgyává : »Eivényes-e az állami jog szempontjából azon házasság, melyet elválasztott protestáns személy kalholikus szeniélylyel az elválasztott fél előbbi hitestársának életében köt ?« Szerző szerint az ilyen házasság még a protestáns félre nézve is érvénytelen volna, sőt még az összeadó protestáns lelkész is büntethető volna. Hogy ezen felfogás igazolására eljuthasson, szerző a cselekvési képességre nézve különös felfogást érvényesít. A házassági akadály kérdését a cselekvési képességre játszatja át s azt találja, hogy a szóban levő házasságra nézve a katholikus félnél egészen hiányzó s ennek következtében a protestáns fél cselekvési képessége is megfogyatkozik, mert a »törvény által az egyik vallású félnek engedélyezett cselekvési képesség nem lehet absolut, hanem más hitfelekezeti egyénnel szemben csak annyiban gyakorolható, a mennyiben ezt a másik hitfelekezei ÍM z tartozó cselekvési képessége megengedi.* Ugy látszik, hogy szerző nem tudja, miben áll a cselekvési képesség, mi mindig in abstracto határoztatik meg s a konkrét esetben is csak azt tekintjük, hogy fenforog-e az általában megadott cselekvési képesség. Különben a konkrét esethez képest mindig más és más volna a cselekvési képesség. Szerzőnek, ha magához következetes akarna maradni, soha sem volna szabad házassági akadályról beszélni, hanem ha akadály-