Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 6. szám - A kártérítés tanának alapvonalai. 2. [r.]

55© IRODALOM Szerző III. Károly rendelése után II. József házassági pátensére tér át, s ennek változatos sorsát beszéli el. A 7. §-ban »A házassági elválás történetéről az erdélyi protestánsoknál czím alatt magáról a házassági elválásról vajmi kevés mondatik. Tulajdonkép a Királyhágón túl élő protestánsok házasságjogi kútfőit sorolja fel, melyek nálunk természetesen kevésbbé ismeretesek. Immár következik szerző munkájának az a része, mely a házassági pátens szerinti válási jogot tárgyazza. Mielőtt a szerző az egyes váló okok taglalására áttérne, a váló okok felsorolása mellett a »halálos gyűlölet vagy levívhatlan ellenszenv« miatti válás felett elmélkedik és ugy találja, hogy »a pátens ezen váló oka nyilván nem jelent egyebet, mint azt, hogy a házassága felek kölcsönös megegyezése folytán felbontható.« Indokul az szolgál, hogy ez a válási ok »nem 'tények bizonyításától, hanem érzelmek kifejezésétől, illetve akaratnyilvánításoktól teszi függővé a bírói itéletet«. Sem a tételt, sem az indokolást nem fogadhatom el. A törvényhozó, ki a szóban levő válási okot megteremtette, nem érzelmek kifejezésétől, illetve akaratnyilvánításoktól tette függővé az ítéletet, hanem ezt az okot ugy fogta fel, hogy az mint a házasfelek közt már korábban meglett tény álljon a biró előtt. Hogy minő szoros legyen a bizonyítás, az már más kérdés, de ez nem ront a törvényhozói szemponton. Ugy látszik, hogy a házassági praxisnak »elfajulása«, mit oly erősen megró, a szerzőre is hatással volt. Hogy is állithatna különben olyant, hogy a halálos gyűlölet vagy levívhatlan ellenszenvre alapított válási ok nem jelentene egyebet, mint azt, hogy a házasság a felek kölcsönös megegyezése folytán felbontható. Ilyen válási ok, bármennyire civilis contractusnak tekintette is József császár a házasságot, nem lebeghetett a szeme előtt. Bizony a biró utalva van arra, hogy a gyűlölség, az ellenszenv okát fontolóra vegye. Nem hiába mondja később (51. 1.) maga a szerző »Tanácsos lesz azonban a kereset történeti részében a gyűlölség okait is előadni . . .« Kiemeli szerző, hogy gyűlölet, ellenszenv miatt a pátens szerint a házasság csak akkor bontható fel, ha a válást mindkét fél követeli s hogy ennek daczára a bírósági gyakorlat odáig vitte a dolgot, hogy a válásnak akkor is helyt adott, ha csak az egyik fél akart válni. Látnivaló, hogy szerző e helyütt a váló okokról nem általában szól, mint kellene, hanem már is a gyűlöletre, az ellenszenvre alapított válást bonczolgatja. Pedig nem ártott volna a pátensnek váló-okait történeti világításba helyezni, megmutatni, hogy az egyes válási okok mikép kerültek bele a pátensbe. A pátens a váló-okokat a protestáns felekre nézve szabta meg. Jó lenne tehát tudni, hogy ezek a válóokok