Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 5. szám - Tettesek és részesek az olasz javaslat szerint

426 DR. HEIL FAUSZTIN erről tudomása volt, az nekik, miután ekként ezen kötelesség megsértéséhez hozzájárultak, beszámítandó. »De a nélkül, hogy ezen érvelés nyomós voltát félreismerni akarnók — igy szól az indokolás — nyilvánvaló, hogy az nem módosíthatja azon elvet, hogy az egyik tettesnek vagy részesnek viszonya a bűntett passiv alanyához tisztán személyi tulajdonság s hogy a részesek közti kapcsot nem a személyes tulajdonság, hanem csak is a cselekmény képezheti, melyben közreműködtek. A ki a fiúnak segitséget nyújt,, hogy apját megölje, az bizonyára nagyobb gonoszságot árul el, s ezen körülményt a biró számba is veheti a büntetés kimérésénél; de az. idegent mint apagyilkost büntetni akarni, oly túlzás, melyet elfogadni nem lehet.« . »De az igazság is azt kívánja, hogy azon eset, midőn az egyik részes személyi tulajdonsága súlyosabb beszámításra vezet és azon eset, midőn megfordítva az egyik részes személyi tulajdonsága vagy viszonya reá nézve a beszámítást kizárja vagy enyhíti, egyformán döntessenek el. »Es a mint ez utóbbi esetben általánosan el van fogadva, hogy az. egyik részesnél a beszámítást kizáró vagy enyhítő ok nem terjed ki a többi részesekre, a kiknél az fenn nem állott: ugyanezen szabálynak kell állnia akkor is, midőn az egyik részes személyes tulajdonságainál vagy körülmény einél fogva súlyosabb büntetést érdemel; ezen súlyosbítás nem terjedhet ki azon részesekre, a kiknél annak okai nincsenek meg«.. »Csak egy eset lehet kétséges, az, midőn az egyik részes személyi tulajdonsága eszköz volt a bűntett elkövetésére. Ennek kiváló példája, mikor a tolvajoknak ugy sikerült a házba behatolni s ott lopást elkövetni, hogy a velük egyetértő szolga, ezen állás nyújtotta alkalom felhasználásával, kinyitotta nekik az ajtót. Ezen esetben némelyek azt tartják, hogy az egyik részes személyi minősége, minthogy az valamennyinek érdekében az elkövetett bűntett eszközéül szolgált, reális minőséggé lesz.« Ezen nézetet vallja Carrara is, a ki szerint ezen esetben a személyes minőség a tettel egyesül, ugy mint p. o. a lopásnál a betörés vagy bemászás. Realitássá válik a szó legszorosabb ontológiai értelmében, mert miután a bűntett nem volt elkövethető azon személy közreműködése nélkül, a kiben ezen minőség fenforog : ezen minőség az elkövetés eszközéül szolgált. Ezen felfogásnak hódolt a senatus tervezete is, mely 78. czikkében elfogadván az elvet, hogy az egyik részes személyes tulajdonságai vagy körülményei a többi részesre nézve tekintetbe nem vehetők, kivételt statuált azon esetre, »midőn a súlyosító körülmény vagy minőség a bűntett véghezvitelét könnyítette; mely esetben a súlyosabb büntetés alkalmazandó mindazon részesekre, kik a súlyosító minőségről vagy körülményről tudomással bírtak.« Az indokolás ez esetben is veszélyesnek tartja az elvtől való eltérést; s elegendőnek véli annak kimondását, vhogy ilyen esetben a. büntetés minimuma nem alkalmazható«. Ezekhez képest igy hangzik az art. 68 : Azon állandó vagy esetleges személyes körülmények vagy minőségek, melyek a tettesek vagy részesek egyikére nézve a büntethetőséget megszüntetik vagy a büntetést enyhítik vagy súlyosbítják, a többi tettes és részesre nézve tekintetbe nem vehetők. Ha azonban ezen személyes minőség vagy körülmény a bűntett elkövetésének könnyítésére