Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)
1885/23 / 5. szám
A MAGYARORSZÁG ÉS AUSZTRIA KÖZT LÉTEZŐ ÁLLAMJOGI VISZONYRÓL 4II léteinek fedezéséről gondoskodni s e kötelezettségét nem tagadhatta volna meg a nélkül, hogy a jogfolytonosságot is meg ne szakasztotta volna. Ez időponttól fogva a magyar katonaság feletti rendelkezés is csaknem kizárólag az osztrák kormány kezében összpontosult, mert bár a magyar országgyűlés az ujonczok megajánlásának s azok tartására szükséges adók megállapításának jogát kizárólag magának tartotta fenn, de a katonaság feletti rendelkezési joggal együtt a hatalom is tényleg az osztrák kormány kezébe ment át. Mivel a pragmatica santio megalkotta a kölcsönös védelmi kötelezettséget s ez által mindkét állam existentiáját biztosította, ez a két állam közötti viszonyt olyanná alakitotta át, hogy azok többé nem csupán az uralkodó személy közösségének meglehetősen laza köteléke által kapcsoltattak össze, hanem a reális viszonyok egyik legfontosabbja által is. A pragmatica sanctio vetette el magvát a később határozottabb kifejezésre jutott real-uniónak, mert Magyarország és az ausztriai tartományok közt létező viszonyt sokkal szorosabbá tette, mintsem hogy azt a personal-unio theoriájából, az úgynevezett absolut függetlenségből megmagyarázni lehetne. Sőt még azon esetben is, ha a pragmatica sanctiót ugy fogjuk fel, hogy az a personal-unio biztosításánál tovább nem terjed, ez a dolog lényegén mitsem változtat, mert a personal-unio csak a papíron maradt s a gyakorlati életben tényleg real-unio volt s a real-unio fenmaradt a nagyhangú 1791-iki törvényczikkek s különösen a pragmatica sanctiót interpretáló 1791 : X. t.-czikk daczára is. A pragmatica sanctio ugyan kifejezetten csak az uralkodó személyét és a kölcsönös védelmi kötelezettséget mondta ki közösnek ; de, bár abból másnemű viszonynak közösségét egyáltalában nem lehet kimagyarázni, mégis támpontul szolgált arra, hogy a gyakorlati államélet a felségjognak leple alatt újabb meg újabb közös viszonyokat hozzon létre. így az alkotmányos Magyarországot eredetileg illető kül-, pénz-, had-, sőt kereskedelmi és közlekedési ügyek is lassanként egészen elvonatvána a magyar országgyűléstől, a felségjognak estek áldozatául s az ausztriai hasonnemü ügyekkel több vonatkozásban közösekké tétettek. Távol vagyunk attól, hogy ezért a pragmatica sanctiónak oly értelmet akarnánk tulajdonítani, mint tulajdonítottak némelyek, hogy t. i. Magyarország souverainitását elvesztve, az ausztriai tartományokkal az unió per novationem viszonyában áll. E felfogást törvénykönyvünknek hazánk államjogi állásáról való minden intézkedése megczáfolja ; de ellent mond e felfogásnak az is, mit fentebb a real-unióról és a szövetséges államról általánosságban mondottunk, mert az unió per novationem a részállamok függetlenségét s önállóságát elvevén, az eredetileg létező két önálló államhatalom egyetlen államhatalommá alakul át.
